Zachary Marshall

Adatok  

Avatar: Russel Giardina
Kor: 18
Faj: Vérleopárd
Képességed/fegyvered: -
Szexuális beállítottság: biszexuális

Jellem és kinézet  

Jellem: Hm. Hogy milyen vagyok? A legfőbb belső tulajdonságom, ami talán egyszer a sírba is fog vinni, az nem más, mint a pimaszságom. Dehát mit vártok egy tizennyolc éves kamasz sráctól? Imádom idegesíteni a körülöttem lévő embereket, vagy épp nem embereket... A lényeg ugyanaz. Szeretem elhumorizálni a dolgokat, bár ha úgy érzem, hogy komolyságra van szükség, természetesen tudom magam moderálni. Általában tisztában vagyok a határokkal, és próbálom nem túlzottan túlfeszíteni azokat, vagy éppen átlépni, de ez nem mindig jön össze. Nagy szerencsém, hogy szörnyen találékony vagyok, így szinte bármi alól ki tudom húzni magam, és könnyen megtalálom azt a bizonyos kiskaput. A női és férfi nem között többnyire nem válogatok... mindkettőt a gyengéimnek tartom, de ezt persze senkinek nem szükséges tudni. Szeretek középpontban lenni, és ezért bármit képes is vagyok megtenni. Nem hagyom, hogy bárki is megszégyenítsen, vagy jobbnak vallja magát nálam. Ugyanakkor ez a sok rossz tulajdonság mellett, van jó is... Őszinteség, segítőkészség. De ezeket másoktól is elvárom. Ha valakit rajtakapok, hogy hazudott nekem, az a továbbiakban ne várjon túl sok kedvességet tőlem. A barátaimért, és az olyan családtagjaimért, akit szeretek, szinte bármire képes vagyok, viszont ha valaki elveszíti bizalmam, azt bizony soha többé nem találja meg. Egy esélyed van! Vigyázz rá, és becsüld meg!
Kinézet: ÍVan egy olyan sejtésem, hogy ezzel nem lesz gond. Van kellő önbizalmam ahhoz, hogy akár órákat meséljek külsőmről. Büszke vagyok magamra, szépnek, sőt... csodálatosnak tartom magam. És az is vagyok! Igazából, alapjában véve ugyanolyan vagyok, mint bárki más. Csakhogy van pár eltérés. Például a szemem, ami csokoládé színben pompázik arcomon, és csak még tökéletesebbé teszi azt. Hajam színe is barna, és általában szexi módra be van lőve, bár mint mindenkinek, nekem is vannak lusta pillanataim, így megesik, hogy kócos hajjal szédelgek elő. A testemmel pedig az ég világon semmi bajom. Nekem tetszik... Nincs hatalmas izomzatom, de nem is kell. Nem szeretnék úgy kinézni, mint valami bodybuilder. Igazság szerint, azok sose tetszettek... Nem is tudom hogy jöhet be bárkinek is. Na de mások vagyunk, és én bőven meg vagyok elégedve magammal. Szóval visszatérve... Magasságom a 190 cm-t veri, én még növésben vagyok, ez változhat. Különösebb ismertető jegyem az nincs, már ha az nem számít annak, hogy minden teliholdkor jön a bunda.)

Életem története

Naplórészlet a Nimir Ra-tól...
• 1996. április 11 ~ szerda
Kedves naplóm!
Egy újabb fiú... Kezd kicsit unalmas lenni, de nem baj. Az örökösökre mindig szükség van, és Zachary legalább a vérszerinti fiam. Igazából nagyon szép gyerek, és valószínűleg mindent el fogok követni annak érdekében, hogy mindent megkapjon.

Naplórészletek tőlem:
• 2003. szeptember 2. ~ hétfő
Kedves naplóm!
Ez az első lapod... Nem is tudom mit kellene ide írnom. Anya azt mondta a napomat. Azt is mondja, hogy így gyakorolhatom az írást. Hát jó...
Első nap az iskolában. Kimondottan tetszett. Nem tudom mit panaszkodnak annyira fivéreim. Sok gyerekkel lehet itt megismerkedni, és ez mindenképpen jó. Nekem egyenlőre nincs bajom vele. Ömm... Más érdekesség nem igazán történt velem.

• 2007.november 23. ~ kedd
Uramisten! Utálom a sulit! Hogy kérhetnek ennyi ostobaságot tőlem? Kit érdekel az állatok belső szervei, vagy az, hogy milyen hegyek vannak a világ másik felében. Igaz, hogy bőven van világkörüli utak rendezésére pénzem, de valószínűleg akkor sem a hegyek számára lesz szükségem. Ahh... Csak tudnám miért erőltetik annyira az iskolát!

• 2011. június 1. ~ péntek
El sem hiszem, hogy vége! El sem hiszem! Ott hagytam azt a nyomorult iskolát. Bár jól tudom, hogy még csak most jön a neheze, mert ugyebár a család ragaszkodik a további tanulmányokhoz. Hát nem nagyszerű? Na de nézzük a pozitív oldalát. Egy fejezet lezárult. Lehet, hogy ezután csak jó lesz. Hm. Mi az, hogy ,, lehet"? Még szép, hogy jobb lesz! Idősödök. És ez azt jelenti, hogy csupán csak pár év választ el attól, hogy elhagyjam ezt a hülye családot.

• 2011. július 30. ~ vasárnap
Bekövetkezett az én időm is. Éreztem, hogy hamarosan meg fog történni, és alaposan fel is készítettek a dolgokra. És azt kell mondjam... Tetszik. Már magában azt élvezem, hogy nem egy átlagos kis emberke vagyok, hanem egy leopárd. És az éjszaka megtörtént az első átváltozásom is. Hát nem csodálatos?

• 2012. augusztus 11. ~ szombat
Hoppá! Valaki nagyfiú lett a tegnap esti szórakozás kellős közepette. Bár gondolkoztam, hogy ezt mennyire fejtsem itt ki, elvégre vannak olyan családtagjaim, akik bizony képesek belelesni mindenbe. De végül úgy döntöttem, hogy büszke vagyok az első alkalomra, így hagyok egy kis fejtörőt annak, aki bele merészel olvasni. Vajon mi tehettem tegnap este? Ittam? Lefeküdtem valakivel? Egyáltalán fiú, vagy lány volt az illető? Vagy esetleg valami más történt? Mindegy... Találgatni szabad!

• 2014. január 21. ~ csütörtök
Eric elment. Miért ment el? Miért nem mondott semmit? Miért hagy itt minket? Vagyis... Ez nyilvánvaló. Anya és az ikertestvére, egy kicsit túlzásba vitte a dolgokat. De könyörgöm! Miért nem vitt legalább magával? Persze tudom, hogy még van pár hónapom a felnőtté vallásomig, de akkor is! Ez szemétség, hogy csak így, se szó, se beszéd és elmegy. Nem bírom tovább ezt a családot! Ha a barátaim nem lennének, talán én sem lennék. Muszáj valamit tennem!

• 2014. március 20. ~ csütörtök
Megtettem! El sem hiszem! Annyira, de annyira büszke vagyok magamra, hogy uuuh! Ott hagytam az egész családot, úgy ahogy van. Legyenek boldogok egymással, tőlem meg is ölhetik egymást. Én nem bírtam tovább! Lehet, hogy hiba volt szó nélkül eljönni, de ez már nem számít. Eric biztosan nem kényszerít majd arra, hogy menjek vissza. Nem tudom ő miért ment el pár hónappal ezelőtt, nem akarta az orromra kötni, de szinte biztos vagyok benne, hogy hasonló okok végett. De ha nem, hát most lesz időm kideríteni. Viszont először még találkoznom kell vele. Szinte érzem, hogy az első kérdése az iskolával kapcsolatos lesz. Azt is el tudom képzelni, hogy jobban kiakad azon, hogy az iskolát is ott hagytam, mint azon, hogy a családot. Mindegy! Most a legfontosabb, hogy megtaláljam. Persze tudom, hol van. Tudom melyik városban, és tudom mi történt vele az elmúlt hónapok lefolyása alatt, de attól még fogalmam sincs hol lakik. Talán ismeri majd valaki... Olyan hülye vagyok! Egy telefonszámot is lophattam volna a lakhelye mellé! No, de legyen mentségemre, elég ideges voltam már így is. Féltem, hogy lebukok majd. Nagy szerencsémre nem történt ilyesmi.