Odette Marie Roberts

Adatok  

Avatar: Anna Christine Speckhart
Kor: 29
Faj: Vérhiéna
Képességed/fegyvered: Képes vagyok előhívni a társaimból a bestiát; egy alkalommal visszaszorítani is sikerült, valamint karmokat is növeszthetek átalakulás nélkül
Szexuális beállítottság: Biszexuális

Jellem és kinézet  

Jellem: Mivel is kezdem? Talán azzal, hogy szeretem kihasználni az adottságaimat. Hiszen mit látnak az emberek, mikor rám néznek? Egy törékeny, túlbuzgó csitrit, aki próbál utat törni magának és elismerés szerezni a férfiak közt. Minden hím lebecsüli valamilyen szinten a gyengébbik nemet. Megsajnálnak, mintha a teremtő nem lett volna hozzánk elég kegyes, és az igyekezetünket is legtöbbször csak aranyosnak tartják. Nos nekem ettől hánynom kell... Persze tisztelet a kivételnek. Leo szerint tipikus irányító vagyok. Szeretem a kezem között tartani a dolgokat, és mindenről  információkat kapni.  Mind a munkámban mind a magánéletemben a precízség jellemez. Én nem fogok elkésni a megbeszélt találkánkról, vagy elveszteni egy fontos névjegykártyát a rendetlenségben. Sőt, képzeld még a táskámban is mindent megtalálok elsőre. Ha mégsem, akkor valaki turkált benne.
Keménykezűnek nevez a környezetem, de úgy hiszem ez elengedhetetlen ahhoz, hogy ne essünk le a bizonytalanság gödrébe. Igaz, büntetek, ha kell, de a jutalmazással sem fukarkodom. Bár a jót hamar meglehet szokni, én gondoskodok ,hogy a rossz is örökre az emlékezetedbe vésődjön. Ez persze nem azt jelenti, hogy velem nem lehet szórakozni vagy viccelődni ( bár annak is van határa), én is ugyanúgy veszem a lapot, nem gondolom magam begyöpösödöttnek.
Azért munkálkodik bennem is a női érzékenység, peches napjaimon ki tudok fordulni magamból, és ha senki nem lát, akkor bizony én is levágom azt a toporzékolós hisztit. Néha az anyai ösztön is felülkerekedik és felkarolom az elesetteket. De pszt, ettől én még maradok ugyanaz a ravasz, mindenre figyelő és megfontolt hölgy aki szeret az esőben sétálgatni és halkan dúdolni a kedvenc számait, vagy nekiülni egy nagy doboz jégkrémnek és egyedül behabzsolni az egészet.
De, ha úgy hozza a sors, hogy keresztezzük egymás útját, megmutatom neked, hogy nem minden lány védtelen, én is bármikor két vállra fektetlek ha ártasz nekem, vagy a falkámnak.

Kinézet: Alkatomat ideálisnak tartom, sosem voltak súlyproblémáim. Nyúlánk vagyok, hosszú lábakkal, amiket általában magassarkúba bújtatok ezzel még jobban kihangsúlyozva őket. Pontosabban 176 centiméter és 56 kilogramm. Egy kis kocogással és tornával sikerült magamra szednem némi izmot így már nem nézek ki egy két lábon járó csontváznak, mint gimnazista koromban.
Arccsontom kiemelkedik egy leheletnyit, így kihangsúlyozva a sűrű szeplőimet, melyek makacsul elterültek vékony orromon is. Nem szeretem őket, bár nem mindig folyamodok drasztikus sminkeléshez. Az anyatermészet nem véletlenül festette fel rám őket, illenek kékeszöld szemeimhez és telt ajkamhoz. Bár az igazi összhatás akkor lenne, ha vörös lenne a hajam, de ettől megkímélt, így hullámos tincseim sötétbarna fátyolként omlanak majdnem egészen a derekamig.
Nincs sok gondom vele, és hosszúságának hála pazarul be is lehet állítani. Ha fontos találkozón kell részt vennem szépen szoros kontyba fogom, így a kis kosztümjeimhez arcom is hivatalos megjelenést sugároz. Szabadnapjaimon meg szimplán felkötöm, vagy hagyom hadd játsszon vele a szél. A hétköznapi viseletemhez teljesen mindegy, hiszen inkább nadrágok és hosszított pólók, pulóverek elszórtan néhány ruha sorakozik a gardróbomban megannyi kiegészítővel és cipellővel. Sebhelyem csak egy akad a bal alkaromon egy vékonyka kis csík, de olyannyira lényegtelen, hogy avatatlan szemek átsiklanak felette.

Életem története

Csendben ültem az irodámban vadul gépelve egy meghívólevelet halk zenével a háttérben, mikor is egy ismerős kopogás ütötte meg a fülem. Ti-ti-ti-ti szünet ti-ti. Annyit tesz, hogy hi. Csak egyetlen személy szokott így ' köszönteni' aztán meg se várva a választ rám törni a munka kellős közepén. Most sem volt másképp, már fordult is a kilincs és bedugta a fejét az én drága Leo-m.
- Csini a fűződ, Odettke, melyik kuncsaftodtól kaptad? - vigyorgott a képembe, mintha csak valami fogfehérítő kezelést reklámozott volna. Előre leszögezem, a félreértések elkerülése végett, nem voltam olyan lány, aki némi mellékjuttatásért cserébe orgazmikus örömökben részesített volna férfiakat. Ez csak ennek a nemnormálisnak volt a mániája. Nem tudja elfogadni, hogy ezzel a munkával keresek ilyen jól.
Leonard magas, 191 centiméter széles vállú, férfi volt. Teste ízlésesen kidolgozott, nem az a felfújt, nagydarab pasi volt akik nap mint nap szembe mennek vele az utcán. Arca hosszúkás, homloka talán kicsivel szélesebb a kelleténél, de ezt kárpótolta  a folytonos mosolya és  sárgászöld szemei. Na meg a körszakáll. Leo azon kevés férfiak közé tartozott, akiknek az arcszőrzet kifejezetten előnyös volt. Anélkül egy túlbuzgó ügyvérbojtár jutott eszembe mindig róla.
Összességében jóképű pasi, csak sajnos ezzel ő is tisztában volt. Talán túlságosan is.
- Köszi a bókot, Akela! Képzeld ezt pont a drága öcsédtől a minap. - viszonoztam a mosolyát, bár az enyém inkább illett volna egy jégkirálynőhöz, mint a tv-be. Elmentettem az eddig leírtakat, majd hátradőltem kényelmes székemben, tűsarkúba bújtatott lábaimat felhelyezve ébenfa íróasztalom üveglapjára.
- Helyet se kínálsz nekem? - meredt rám hitetlenkedve, de pillantása hamar elkalandozott a felcsúszott szoknyám irányába.
- Be se engedtelek, még is itt vagy, úgy vélem a leüléshez se kell neked engedély.
- Ez igaz. - és már le is vágódott az asztalom túloldalán álló bőrszékbe olyan lendülettel, hogy kis híján hátraborult vele. Ja igen, azt elfelejtettem említeni, hogy Leo friss farkas volt.  A harmadik teliholdján volt csak túl a múlthéten. Kicsit még nehezen bír az újonnan jött erejével. Csak azt nem értem, hogy miért az én berendezésem látja kárát minden egyes látogatásának...?
Egy félresikerült partnerválasztás volt az oka, hogy havonta egyszer beszőrösödik. Ezért nem érdemes vadulni szex közben, hogy ha segédfogalmad sincs az alattad nyögő csaj nevéről se.
- Szóval, minek köszönhetem a látogatásodat?
- A titkárnőd azt mondta, hogy egy szörnyen fontos emberke lányának szervezed a ballagási afterparty-ját, így hát úgy döntöttem kicsit zaklatlak, nehogy tökéletes legyen ez a bulid is.
- Igazán figyelmes vagy. Na és akkor halljuk az igazi okot is végre.
- Most mondtam!
- Leo... hány éve is keseríted meg az életemet? hét - nyolc?
- Mindjárt tíz, kiscsibém.
- Na látod! Akkor azt hiszem eléggé ismerlek már ahhoz, hogy tudjam mikor ugrassz be csak úgy, és mikor akarsz valamit.
- Hát akkor nagyon félreismertél. - ő is hátradőlt, mire én inkább felálltam és a sarokban lévő pulthoz sétáltam. Szükségem volt egy kis kávéra. Sissy kb tizenöt perccel hozta be a kancsót, de a benne lévő fekete életenergia már messze nem gőzölgött olyan hevesen, mint amennyire szerettem volna. Sebaj, így is jó lesz.
- Mielőtt megkérdeznéd nem, nem foglak kiszolgálni, gyere ide, ha te is kérsz. - mondtam hangosan, miközben ízesítettem a bögrémbe öntött nedűt. Három cukor és egy kis tej. Lehet, hogy egy csöppet édesszájú vagyok, de ennyi kell.
Nem kellett sokat noszogatni, Leo hipp-hopp ott is termett mellettem és birtokba vette az egyik kis csészét, ami az ügyfeleimnek volt fenntartva.
- Mit szólnál hozzá, ha újra hozzád költöznék?
A bögre félúton megállt, pedig már a torkom szinte kiszáradt a nagy sóvárgásban. Semmi előjáték vagy magyarázat, csak durr bele a közepébe. Igen, ez annyira Leós.
- Hogy mit mondtál?
- Hát, hogy összebútorozhatnánk megint, mint az egyetem alatt. Én vinném neked a csávókat, te meg kényeztetnéd őket egy kicsit. Gyors pénzszerzési módszer. Én lennék a házi stricid.
Egy halovány mosoly jelent meg és szomorú búcsút vettem a még csak meg sem kóstolt kávémtól miközben finoman lehelyeztem az asztalra. Aztán, mint a villám kaptam Leonard torkához, és nem túl finoman belevágtam a falba. Magas volt, de én is. Ebben a cipőben pontosan 185 centi, szóval nem kellett nagyon pipiskednem hozzá. Megszorítottam kissé, hogy kidülledtek a szemei, pedig még csak meg sem erőltettem magam.
- Elvetetted a sulykot kisfarkas, nem gondolod? - néztem rá a bestiám szemeivel. Végigmustráltam, mintha csak egy kis nasi lenne ezen a borús délutánon. Éreztem ahogy megrázkódik a teste, majd enyhe remegésbe kezd. Nem a félelemtől, hanem a veszélyhelyzettől. Megragadta két kézzel a karomat, de miután az egyik térdem beleillesztettem az ágyékába, már nem volt olyan virgonc.
- Ne feledd, már nem csak egy ártalmatlan ember vagy, akinek nem kell betartania semmiféle szabályt. Most már nem csak egy egyetemista szobatárssal állsz szemben, hanem a hiénák Obájával is. Ezt jegyezd meg jól! Most már péppé verhetlek anélkül, hogy beledöglenél, és ha továbbra is így viselkedsz velem, meg is fogom tenni, értetted? - Csak egy hangos nyelés volt a válasz. Éreztem ahogy az ádámcsutkája fel-le mozdul a tenyerem alatt. - És most halljuk, miért is akarsz hozzám költözni? - elengedtem, és egyúttal hátrébb is léptem, mire ő térdre esett és egyre sűrűbben rázta testét a remegés. A szoba megtelt az alakváltók körül lengő forrósággal. Át fog változni itt, az irodám kellős közepén... Remek.... Azt biztos, hogy a szőnyegtisztítás számláját leverem rajta.
Lerúgtam a cipellőimet  aztán egy kecses mozdulattal visszaültem az asztalhoz. Furcsa érzés egy jó barátodnak, akivel még akkor ismerkedtél meg, mikor a gondtalan emberlét múló napjait élveztétek, a rangodat bizonygatni, majd látni miként vonaglik a padlón átalakulás közben. Hát igen ez Akrasia, itt minden furcsaság megtörténhet veled.