Üdvözöllek vándor! Oldalunk egy saját szálon futó, vámpírokkal, alakváltókkal, vadászokkal megspékelt játékot kínál, melyben te döntheted el, hogy melyik oldalra állsz, de a döntés nem mindig könnyű. Te talán véget tudnál vetni a régóta dúló vérvonalak közti viszálykodásnak? Vagy hasznot húznál ebből? Csatlakozz, és játszd velünk a történetet.
Az oldalon felhasznált képeket az interneten találtuk, mi alakítottuk át, kérjük, jelezd, ha máshol felhasználnád őket. A különböző leírások szintén saját kreálmányok, segéd forrás a könyvekben szereplő leírás a világról, ha egyezést találsz más oldallal, kérlek jelezd a staffnak.
Tárgy: Maxxie Keri Cole Kedd Ápr. 22, 2014 3:03 am
Maxxie Keri Cole
Adatok
Avatar: Hunter Parrish Kor: 20 Faj: Hattyú Képességed/fegyvered: Hát... tudok íjászkodni... viszonylag, nagyjából, de élőlényre nem Szexuális beállítottság: homoszexuális
Jellem és kinézet
Jellem: Nem tudom, mit mondhatnék igazából... nem vagyok feltűnő, szeretek beleolvadni a környezetembe és eltűnni. Soha nem ártom bele magam mások dolgába, nagyon szeretnék segíteni valahogy másokon, de ha ez konfliktusba kerül, akkor csak az első pár mondatig tudok kitartani, aztán inkább arrébb húzódok. Nem vagyok valami túl jó irányító, sőt, inkább visszahúzódok és csak hallgatom a többieket. Ritkán mondom el a véleményem, pedig mindig van. Szeretem ellátni a sérüléseket és a végletekeg elmenni a szeretteimért. Nem sűrűn hazudok, sőt, szinte soha, tekintve, hogy azonnal rám jön a csuklás, így még céltalan is. Állandóan rajtam van a szeretet hiány, bármilyen fajtában igénylem, ahogy a figyelmet is, de ezért nem mászom mások képébe. Könnyű megijeszteni és elbizonytalanítani, még abban is, amiben elvileg biztos vagyok, a koordinációs képességeim szánalmasak, képes vagyok minden leverni. Szeretem olvasni, szeretem a csokit, és könnyen szeretek meg bárkit, szerelembe is ugyanilyen lazán pottyanok bele, a kimászás is viszonlag zökkenőmentes. Néha rámjön a depresszió, de egy kis figyelemmel az is könnyen tovaszáll, igazi hangulat ember vagyok, nehezen hozok döntéseket.
Kinézet: 165 cm vagyok, vékony, hajlékony, de aki rám néz úgy érezheti, hogy ha neki megyek egy oszlopnak, szilánkjaimra török, pedig ennél azért ellenállóbb vagyok, igaz, nem sokkal, de nem fog elfújni a szél. Hajam aranyszőke, nyáron ha kiszívja a nap akár fehéres is lehet, szemeim égszínkékek, bőröm hullasápadt. Csak laza cuccokat szeretem, abba öltözöm, leginkább kedvelt színem a piros és a narancs sárga. Van egy heg a hátamon, egyébként teljesen sértetlen vagyok, tetoválásom nincs. Íjászkodni jó hosszú ideig tanultam, de ha élőlénnyel kerülnék szembe, képtelen lennék elereszteni a nyilat, ez van. Szeretek táncolni, ezért van rajtam valamennyi izom.
Életem története
Csak hallgattam a szüleim vitáját, fel sem néztem, vagyis igyekeztem nem nagyon fölfelé figyelni, a nyuszival játszottam ujjaim közt, a füleit cirógattam, és próbáltam csak rá figyelni. A földön ülve igazából nem is volt más, ami jobban érdekelt volna. Nem rég jöttem haza a táncról, balett, nem sokára fellépésünk lesz. Mikor haza érkeztem, és meghallottam, hogy megint rólam megy a vita, leültem hallgatni, de még ott, ahol nem látnak. Imádnak azok marakodni, hogy meleg vagyok-e vagy nem, mintha ezt ők dönthetnék el, de egyszerűen oda vannak az ezen való parttalan vitáért. Én nyilván tudom, hogy meleg vagyok, tekintve azt, amit ma műveltem le egy táncos fiúval szerintem ez nem is kérdés. Ők meg annak veszik. Sóhajtva fogtam meg a nyuszit, magamhoz öleltem és vele a karomban vonultam át a konyhába. - Meleg vagyok. Ezen veszekedhettek ameddig csak szeretnétek, tőlem akármeddig ölhetitek egymást rajta, bár fáj, hogy ezért bántjátok a másikat. Sajnálom, hogy ez nektek gond, elhihetitek, hogy nem direkt vagyok meleg, nem kiszúrásból és nem elhatározásból. De ha csak egy kicsit is elgondolkodnál azon, anya, hogy tulajdonképpen semmi rossz nincs ebben. Úgy értem, miért más az a szeretet, amit egy fiú iránt érzek, mint az, amit egy lány iránt érezhetnék? Rosszabb? Mar, fáj, árt valakinek? Nem mászom rá senkire, nem öltözöm lánynak, nem tolom le a gatyám az utca közepén. Nem csinálok semmi rosszat, csak akit szeretek, ugyanolyan, mint én. Ettől én még... ugyanolyan vagyok, ugyanaz, nem lettem rossz vagy gonosz. Igen, talán nem lesznek kis unokáid. De most megtehetném, hogy úgy élek, ahogy te szeretnéd, de soha nem lennék boldog. Tudom, mert mielőtt elmondtam, már próbálkoztam... - Egybe mondtam el, nem hagytam, hogy beleszóljanak. Annyira megdöbbentek, hogy nem is válaszoltak, én pedig simán megfordultam, és lazán fölmentem a szobámba a kisállattal, akit eleresztettem az ágyamon és mellé feküdtem, összehúztam magam kis gömbbe, beraktam a zenét, a Love is a Butterfield-et, lehunytam a szemem és csak élveztem. Nem hazudtam anyáméknak, tényleg próbálkoztam lányokkal, most kenhetném arra, hogy szub vagyok túlságosan, de semelyik hattyú nem túl domináns, de nem erről volt szó. A lány csókja nem mozgatott meg bennem annyi mindent, csak álltam és pislogtam, az érzés ugyanolyan nedves és puha volt, de hiányoztak a határozott kezek körülem, az, hogy valaki vezessen és akarjon birtokolni. Ezt ez lánytól nem kaphatom meg, és az ágyban is... Nem megy. Anyám rugózhat rajtam ameddig akar, az lesz a vége, hogy megadom neki magam, és keresek egy lányt, aki boldog mellettem, én meg leszek csendes boldogtalan. Vagy nem is tudom. De akkor anya boldog lesz. Én meg mű heteró. Milyen nagyon klasszul hangzik. El kell döntenem, melyik a fontosabb nekem. Lehet anyát kéne választanom, hogy apával is rendesen kibéküljön. A párnába fúrtam a fejem.
Az Ön világában, egyre inkább elfogadott, hogy valaki homoszexuális életet éljen, ha a szülei nem képesek erre, akkor nyugodtan jöjjön el hozzám, a Black Velvetben megcsillogtathatja a tánctudását...is.
by Vendég
