Cleopatra Selené

Adatok  

Avatar: Koda Kumi
Kor: 2050 körül
Faj: vámpír
Képességed/fegyvered: A vérvonalam erőssége a halál és a vérontás, ennek megfelelően erőm nagy részét ebből nyerem. Sourde de sangként viszont képes vagyok magából a vérből is erőt meríteni, amivel kapcsolatba kerülök, a vérrokonokból és pommékból, amíg élnek és haláluk pillanatában. A halál velem jár, nem feltűnően, de mindig van nálam szúrófegyver, vagy ékszer, amelyet fegyverként használhatok.
Szexuális beállítottság: Biszexuális
Hívóállat: Kígyók

Jellem és kinézet  

Jellem: Kiismerhetetlen, meghatározhatatlan és hihetetlenül büszke. Ezek a legfőbb jellemzői, és persze hiúsága, mert ne higgyék, hogy vámpír körökben nem árulja el első körben a származását és királynői mivoltát mindenkinek. Kleopátra Selené, emberek mondáiban a Halál angyala, saját fajtájában a Holdkirálynő minden és mindenki tud lenni, hogy elérje a vágyait. Ő maga az ördög, a csábítás, a bujaság, a gonoszság, amelyet a sátán küldött mindenkire, hogy megpróbálja az embereket a saját oldalára fordítani. Kleopátra nem a világ tetejére viszi az embert és kínálja fel azt neki, saját magát azonosítja a világgal, és képes megjátszani bárki előtt, hogy mindenét átadja neki, szolgája lesz, ha azon múlik, hogy egy célja sikerüljön. Ő nem az a játékos, aki azonnal támad, leigáz és nyomorba dönt, inkább az árnyék, akiről a legtöbben nem szereznek tudomást, miközben a háttérből irányítja az események folyását, tanácsol, utasít és elvárja, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy kigondolta. Igen, képes magát leigázottnak mutatni, de nem az. Soha nem adja fel, a saját, kissé kétesen működő elveit követi. Nem érzi lealacsonyítónak, hogy évszázadokon át akár a kor legnagyobb kurtizánja lehetett volna, neki ez megfelel, és még büszke is rá, hogy férfiak és nők százait irányította mindössze annyival, hogy az ágyukba bújt. Neki nem kellett kényszer, nagyon jó emberismerővé vált, mindenkinek képes volt azt felkínálni, amire vágyott, a legszebb és legpompásabb álmokká változni. Nőt akart valaki, akivel büszkélkedhet? Egy kurtizánt, aki minden vágyát kielégíti? Szentet, aki bölcs és tanácsokkal látja el? Királynőt, aki csak neki hódol be? Amazont, akit meg meg kell szelídíteni? Neki nem probléma, ő dönti el, melyikké válik, mi van előnyére. Képes saját magát idealizálni, tökéletesnek és elérhetetlennek mutatni, így bárki, akinek látszólag átadja magát, észrevétlenül a szolgájává alacsonyodik le, nem válik mássá, mint eggyé a milliós sorban, amelyet ő alkotott meg követőiből. Igen, ez mind ő, az ördög egyik kedvenc játékszere, és még mindig nem ért a végére a jellemének.

Céltudatos, nagyravágyó, kapzsi és kegyetlen, akinek egyetlen szavára ezrek halhattak meg régen és most is. Az ember férfiakat lenézi, számára a legtöbb semmit nem jelent, ha elterelés, konfliktus, háború kell, simán kirobbantja és élvezi ennek termését.

Manipulatív, hihetetlenül jó színésznő és talán a világ egyik legnagyobb tudású lénye. Igaz, képes ennek megfelelően viselkedni, ő maga tud lenni a két lábon járó protokoll, amit jobb, ha nagyon hamar megszoksz, főleg, ha túl akarod élni az akcióit. A becsületesség iránti fogékonysága ugyanis elég nagy, amíg te betartott az etikai kódex minden kis pontját, garantáltan sértetlen maradsz a közelében, azonban ha megbántod, megsérted, kezdhetsz készülni rá, hogy a nyakad nem fog a fejeddel azonos helyen tartózkodni. Hogy meggyilkolna? Nem, ő ahhoz túl büszke, de eléri, hogy valaki megtegye helyette. Nem nehéz, hiszen imádja gyűjteni a hódításokat, sőt, a neki tetsző jellemekből alkotja meg saját kis háremét.

Ez a látszat, ezt ismeri mindenki, de valódi lelkét nem. Hiszen ő nem az unatkozó őrült, hanem egyben az anya, aki próbálja megvédeni szülei emlékét, gyermekei birodalmát, a kontinensen még mindig elszórtan élő Ptolemaiosz leszármazottakat, akik ugyan nem tudnak róla, de születésük óta ismeri és vigyázza őket. Emiatt bármire képes még 2000 év után is. A lelke még valahol mélyen, több réteg fájdalom és megvetés alatt a régi, talán ezért lehet mellette a legnagyobb biztonságban valaki. Kevés barátja/szerette van, de értük foggal-körömmel harcol, nem lenne képes magára hagyni őket, valamint a lelkébe égtek bizonyos tabuk, amelyeket soha nem lesz képes átlépni. Lehet, hogy már megtapasztalta az emberiség minden mocskát, de találkozott azzal a gyermeki szeretettel is, amelyet képes értékelni. Mellette minden gyermek biztonságban van, egyet sem lenne képes bántani, szinte szülői szeretettel óvja őket és anyjukat. A fiatalok, tinédzserek, vagy terhes nők még mindig lenyűgözik, a közelében mindenki jobban jár, ha ilyeneknek nem akar ártani. Néha nagyon megszeret valakit, vagy éppen ő marad az egyetlen támasza, az ilyeneket támogatja, vámpírrá változtatja, gyermekének tekinti. Ők azon kevesek közé tartoznak, akik talán ismerhetik személyisége lágyabb részét, részesülhetnek abból a szeretetből, amelyet nagyon szűkmarkúan oszt ki a világban. Előlük sem titkolja el múltját, de mindenki tudja, hogy Patra teljesen tönkre teszi lelkileg és testileg azokat, akik ártani merészelnek nekik.


Kinézet: Hogy nézhet ki valaki, aki mindenkinek képes azzá válni, amelyet a legjobban szeretne megkapni? A válasz, sehogy, ő maga is ezen elv szerint él. Bőre aranybarna, tipikusan észak afrikai árnyalat, mely még fehér ezüstös csillogással és sokkal emberibbnek tűnik a vámpírokénál, miközben nem néznek a sötétben pompázó szemeibe. Eredeti színük ugyan zöld volt, gazdag zöld árnyalat, de ezt ma már csak ritkán látni. Haja hosszú, fényes és hihetetlenül sötét fekete, eredetileg, melyet művészien rendez el minden alkalommal. Hihetetlenül sok módon variálja, hajvasaló, hajgöndörítő, extra erős ammóniás hajfesték, ollók, vegyszerek egész sora van időnként ráeresztve, hogy úgy nézzen ki, ahogy neki tetszik. Vámpír, a mérgek nem teszik tönkre a fürtjeit, azt ő maga szokta az ollóval, mikor éppen megunja, hogy derékig ér neki. Egyébként szereti a hullámokat és a nagyon egyenes fürtöket is, a ruhájához igazítja a kinézetét. Ja, a zselé sem idegen tőle, sem pedig a szőkítés, így soha nem tudhatod, hogy teljesen arany szőke hajkoronával, színes tincsekkel, barna hajjal, vörös melír csíkokkal, vagy éppen az eredeti fazonnal és árnyalattal láthatod őt újra. Ha nagyon olyan kedve van, még egy parókát is felvesz, bár az már nem olyan gyakori, hiszen egy ideje kiment a divatból.

Alkatilag nem túl magas, törékeny nő, akiben viszont hatalmas erő rejtőzik, így nem szabad lebecsülni. Igen, a nem túl magas nála azt jelenti, saját korában sem számított annak, amikor még nem volt a legtöbb férfi ilyen erős testalkatú, ma éppen a picike kategóriába tartozik. Jó, ha van 158 centi, vaságyastul pedig eléri az 50 kilós súlyt. Ha nem vámpír lenne, valósággal ő testesíteni meg a filigrán nőket, így viszont van esélye a dolgokat alaposabban átalakítani. Ahogy a kinézetében minden, így a testalkata sem éppen állandó, akár 15-18 centis sarkakon is képes járni, ha azon múlik, hogy ne ő legyen a legkisebb a teremben. Elvégre egy hozzá hasonló méltóságteljes nőnek régen emelvényen kellett állnia, ma azonban nagyon is zavarja, ha lenézik. Formásabb annál, amelyet ebben a korban idealizálnak, feltűnő dekoltázsát szereti megmutatni. Hiába, ha akarná, sem lenne képes eltitkolni, hogy bizony volt gyermeke. Viszont ez a tulajdonság tette évszázadokon keresztül népszerűvé, ideállá, amelyet mindenki meg akart szerezni. Még most is annak tartja magát, ehhez méltóan néz ki, pedig éppen a modell alkat a szépségideál. Vonásai ázsiai-afrikai eredetre utalnak, ezt sminkkel erősíti fel vagy fedi le, éppen attól függően, milyen a kedve. Akkoriban még nem voltak feltűnőek a kontinentális ellentétek, így nem olyan kirívó, hogy honnan is származik. Egyébként, hiába hibátlan a bőre, minimális smink nélkül még senki nem láthatta őt, ha tehetné, tetováltatna magára alapból egy szolidabbat.

Szereti megmutatni testét, pontosan tudja, magabiztossága milyen hatással van a férfiakra, így a sejtelmes, testre már szinte ráolvadó ruhákat részesíti előnyben, valamint az ékszereket, de azt minden mennyiségben. A legtöbbször elég ránézned, és pontosan megmondhatod, milyen színű fehérneműt visel, hiszen nem csinál belőle titkot. Melltartó, esetleg csak a pántja, vagy az egész, általában fekete szett kilátszik, mert neki így tetszik a dolog. Selymek, fátyolos anyagok, nerc, hézagos kötött ruha, koktélruhák egészen biztosan megtalálhatóak a ruhatárában, valamint az arany ékszerek. Súlyos, hatalmas, ékkő berakásos láncok, mesterien kidolgozott fülbevalók, karjára ráolvadó, méretre készült karkötők, gyűrűk minden korból, bokaperecek, díszes övek, fejpántok, tiarák, hajhálók egész hadát gyűjtötte össze, melyek közül a legértékesebbek felbecsülhetetlenek. Kedvence ma is egy arany sólyom alakú fejdísz, amely a haját hivatott eltakarni, és az egyiptomi királyi család legmagasabb rangú nője hordhatta csak. Ezt anyjától kapta még, nagyon óvja. És egy nő sem lehet tökéletes megfelelő körmök és díszek nélkül, mindig nagyon ügyel ruhái összhangjára, szépen kidolgozott műkörmei épségére, sőt, legtöbbször sejtelmesen kilátszik a testére festett apró henna minta is ruhái alól.

Életem története

Azt mondják, a világ leghíresebb manipulátora anyám volt, de ez csak az emberi történelemben szerepel így. A nevem Kleopátra Selené, és Egyiptom királynőjének, VII. Kleopátrának lányaként jöttem a világra kb. 2000 évvel ezelőtt. Sajnos a pontos időpontot a gyakori időszámítás béli váltások miatt nem tudom, az meg nem érdekel, mit számoltak ki rá a tudósok, mert soha nem lesz igaz. Anyám és férje, Marcus Antonius első gyermeke voltam, pontosabban az ikertestvéremmel, Alexander Heliosszal együtt. Nevemet híres anyám, és még talán nála is híresebb világ uraló tervének részeként kaptam. Az alexandriai palota "Holdkirálynőjeként" nőttel fel, tanultam meg a nyelveket, tárgyalást és a csábítás művészetét, miközben a szüleim maguk köré szőtték világuralmi terveiket. Elvégre ők voltak az élő istenek, hitünk szerint Ízisz lánya és Ré fia, akik hivatottak a világ irányítására. Szép, de szeretet mentes és kiábrándítóan rövid gyermekkorom volt, amely megtanított önálló gondolkodásra. A családom számára egy szép arc és egy tárgyalási alap voltak, akire nyilván elrendezett házasság várt volna, ha nem jön Octavianus. Augusztus császár csalfasággal, megvesztegetéssel elérte, hogy apámat elárulják katonái és halálos sebet kapjon, anyám pedig nem volt képes elfogadni a veszteséget, így önkezével vetett véget az életének. A mondák szerint legalábbis. Rólunk azonban elfeledkezett, gyermekeivel nem számolt, a saját erejükből kellett túlélniük, ha sikerült nekik. Az egyetlen, aki valóban szeretett, akiben bízhattam, a bátyám, Cesarion volt, Julius Caesar fia, akit viszont Octavianus kivégeztetett. Ott voltam, tudom mi történt, majd végig nézhettem a családom maradékának romlását is. Augusztus ígéretet tett, ha követjük őt Rómába, élhetünk, így én váltam anyám hasonmásaként a nagyvilág uralkodó városának céltáblájává. Megvetett, elátkozott lány lettem, aki ki sem tehette a lábát a palotából, miközben folyamatosan mutogattak, mint egy trófeát. Évekig én voltam a fődíj mindenhol, amíg el nem veszítettem mindent, amivel sakkban tarthattak. A császár védelme ellenére testvéreim meghaltak, az egyedüli túlélője a Ptolemaiosz dinasztiának én lettem. Nem akarták megkockáztatni a szökésemet, így előléptettek fogolyból vendéggé, együtt tanultam Augusztus egyetlen gyermekével, Juliával, majd egy időben is jegyeztek el minket (nem egymással!). Fogva tartóm szerette az apámnak mondani magát, én pedig elhitettem vele, hogy annak is tartom őt. A kedves lányává váltam, aki éles eszével és szépségével szívesen elbűvölt minden szenátus tagot, ugyanakkor az elkönyvelt erkölcstelen nőszemély lányaként nem várták el tőlem az erényt, amelyet Julia esetében oly nagy becsben tartottak. Talán ennek is köszönhető, hogy meggyőztem őket, egy afrikai királlyal jegyezzenek el, ne valamelyik provincia ügyes helytartójával, aki mellett esélyem sem lett volna visszajutni Egyiptomba. Hiszen arról nem mondtam le, hogy a Ptolemaiosz dinasztiát visszaállítom hazájában, eggyé válhatok azon fáraók sorában, akik évezredeken át uralkodtak ott. A manipuláció művészetét én is műveltem magas szinten, ennek eredményeként változott meg a világ történelme. Julia túlságosan védett, beteges kislány volt, akit nem volt nehéz megszédíteni, így amikor naivan befeküdt apám törvénytelen fiának ágyába, biztos volt benne, hogy jót cselekszik. Augusztus tajtékzott, mikor kiderült a viszony, a saját lányát és unokáját végeztette ki, mert nem merte megkockáztatni, hogy az áruló Marcus Antonius vére visszakerüljön a családjába. Csak azzal nem számolt, hogy egyetlen élő gyermekévé én váltam. Nem volt örököse, amíg ki nem derült, hogy terhes vagyok. Ő minden hitét a gyermekembe vetette, én pedig kihasználtam ezt és megesküdtettem, ha fiam lesz, visszaadja neki Egyiptom koronáját. A férjem tajtékzott, mikor megtudta, hogy lemondtam a születése előtt a gyermekünkről, de nem érdekelt. Az utolsó Ptolemaiosz voltam és volt annyi büszkeség bennem, hogy az egyiptomi királyi család vérét visszajuttassam az országba, ha már engem túl veszélyesnek ítéltek meg. Engem nem engedtek volna a fáraók trónjára, de neki még volt esélye. 19 éves koromra pedig tényleg világra jött a gyermekem, egy kisfiú, akit Afrika egyik leggazdagabb királyának elsőszülöttjeként és az egyiptomi trón várományosaként ismertek meg az emberek. Augusztus császár elfogadta unokájaként, az egyetlen élő gyermek lett hosszú évtizedek után, akit kicsit is szeretett. Vagy csak remélte, hogy tud irányítani. Büszke voltam, talán túlságosan is, mert hamarosan ismét fiúnak adtam életet és biztos voltam benne, már senki nem veheti el a családomtól újra a rangját. A háló, amelyet egy évtized alatt szőttem, tökéletes volt, nekem lett a legnagyobb befolyásom a világ alakulására. Augusztus lánya voltak, Afrika királyának felesége, Egyiptom fáraójának anyja, és egyben a legnagyobb királynő egyetlen élő gyermeke. Büszke voltam, talán túlságosan is, isteni papnőként viseltem a vallási díszeket, irányítottam mindent, amit csak tudtam, amíg fel nem bukkant ő. A férfi, aki elcsábított, magához édesgetett, majd egy óvatlan pillanatban átváltoztatott. Kain kegyetlen volt, csak bábnak akart, de nem tudott rajtam felül kerekedni. Viszont elvette az életem felét, elvesztettem a nappalaimat, egy lélegző szoborrá váltam. Tökéletes voltam, gyönyörű, fiatal, buja csábító és egyben a legkiismerhetetlenebb is. Délen, a világ legnaposabb vidékein a bőröm maga lett az élő ezüst és arany keveréke, amelyet védeni kellett a fénytől, én voltam a királynők királynője, akit mindenki meg akart magának szerezni. De belül fájdalom élt csak bennem és tudat, hogy örökre megfosztott a gyermekeim szeretetétől. Ők túl kicsik voltak, nem érthették milyen veszélyes vagyok rájuk, évekig csak távolról figyelhettük egymást, egy lépést sem tehettem feléjük. Kain pedig pontosan tudta, mennyire fáj nekem ez és ki is használta. Ha valami nem az elképzelései szerint történt, annak a fiaim látták kárát. Ez megmérgezte a kapcsolatunkat, gyermekeim hiába tiszteltek és szerettek, a tönkre ment bizalmat nem lehet visszaállítani, soha. Kaptam egy esélyt élvezni a dolgokat, hogy utána tehetetlenül kelljen végignéznem, ahogy az általam felépített birodalom elhullik. Először a férjem halt meg, így mindkét gyermekem saját királyságot kapott, amely védve volt. A saját halálomat is el kellett játszanom, hogy megvédjem őket, nem kellett Rómának, hogy a legnagyobb áruló unokái és a lánya kapják meg az Afrika feletti uralom nagy részét. Így eltűntem, majd feltűntem Ízisz papnőjeként, segítve a gyermekeimet. Augusztus meglepett, még élt, ő maga választotta a sírfeliratomat, gyermekeim segítője lett, haláláig. Utána azonban már egy másik császár követte, egyike régi kérőimnek, aki nem kedvelte ennyire az „egyiptomi fattyú” gyermekeit, így ők háborúzással töltötték életüket, majd meghaltak, mert én nem voltam képes megvédeni őket. A vérük élt, de tagolódott, így újra színre léptem és egymás ellen fordítottam Róma tartományait. Voltam papnő, Vesta szűz, Sybilla, szerető, kéjnő, császárnő, nemes vagy éppen gladiátor, éppen kire volt szüksége a legnagyobb uralkodóknak, hogy egymás ellen forduljanak, figyelmüket megosszák, magára hagyják az afrikai kontinenst. Védtem a családomat, így felforgattam egész Európát. Én voltam a jós, ki a vandál Genseric fülébe súgta, hogyan szerezze meg a Földközi-tenger feletti uralmat, Attila hun király szeretője, kinek szavára a birodalom ellen indult, konstantinápolyi Eudoxia kedvenc udvarnője, a frankok királynője és hercegnője, majd a legnagyobb háborúk és csábítások célpontja. Elrángattam a tatárokat Ázsia pusztáiról Európa szélébe, végig szántottam velük az épülő királyságokat, vérrel hintve a földet. Kirobbantottam az újabb háborúkat angolok és franciák, vagy éppen németek és spanyolok között, szabadjára engedtem a tudásomat, Jeanne D´arcot felkészítettem küldetésére. Mohamed tőlem kapta a fülébe isteni sugallataik, a muzulmánok engem imádnak, mikor leborulva az istenükhöz imádkoznak, és ugyanezt tették, mikor feldúlták Európát. Meg jártam Szép Fülöp, VIII. Henrik, Aragóniai Ferdinánd, VI. Sándor pápa ágyát, Nagy Szulejmán kedvenc kéjnője, XIV. Lajos szeretője, az angol és francia forradalom előzményeinek megalkotója lettem, egy nő, aki bábuként tologatta az európai államokat és királyokat, egész kontinenst permeteztem le vérrel, hogy távol tartsam őket egy másiktól. Élveztem a tudást, hogy bármit megtennének értem, hogy soha nem akarnak elhagyni, és bár nem tudták, hogy vámpír vagyok, egy idő után kezdték gyanítani a dolgokat, túl sok volt az egybe hangzó állítás. Hiába semmisítettem meg az iratokat a fekete hajú, aranyos ezüstszínű bőrű, zőld szemű nőről, a szóbeszéd fenn maradt. Mindig felbukkantam valahol, kiengedve lámpásából a dzsinnt, káoszt és pusztulást hozva. Tőlem tanulta elveit Machiavelli, támogattam I. Erzsébetet az angol trónon, mérgek receptjeit suttogtam Lucretia Borgia fülébe, vagy éppen vámpírrá változtattam a legbefolyásosabb és legerősebb nemeseket. A történelem nagy vérontói, Vlad Tepes, Báthory Erzsébet, Véres Mária, a spanyol inkvizíció, mind-mind tudott rólam és nem volt képes ellenállni annak, amit felkínáltam nekik. Azt hitték, a világot rakom a lábuk elé, mikor pedig az utolsó kincseiktől szabadítottam meg őket. Kain pedig még mindig nem volt a kedvencem, de túl sok vérengzést hajtottam végre ahhoz, hogy egyszerűen megtarthasson. 300 év kellett a szabadulásomhoz, utána már csak újabb ezer, hogy Sourde de Sang lehessek, független. Onnantól a magam ura voltam, de így is csak 1700 év után adtam fel a játékaimat és utaztam át az új kontinensre, Amerikába, ahol megismerhettem az indiánok titkait és szokásait. Itt képes voltam nagyrészt féken tartani magamat, de a polgárháborút még így sem hagyhattam ki, hihetetlen buli volt Lee tábornok és emberei között elsuhanni, kísérteni, kísértésbe vinni őket, a hű puritánokat. Salemi boszorkányok, kísértetek, hatalmas csatamezők maradtak utánam, amelyek magukra vonták az egész világ figyelmét. Végül azonban ennek is vége lett, az 1900-as évekre megenyhültek az erkölcsök, végre nem volt halálos bűn az erény elvesztése, egy nő áttetsző ruhában is lehetett szép, le merték írni a valódi véleményüket az emberek. És ott voltak a háborúk, a világháborúk, a legnagyobb ötletek, mellyel a gyarmatosított Afrikát ismét szabaddá lehetett tenni. Egy kis meggyőzés Ferenc Ferdinánd megöléséről, szép szavak Leninnek, Bischmark ötleteinek támogatása és a legnagyobb mészárlást mutatták be az emberiség történetében. Megrészegített a hatalom, a harctér, ahol a vért kedvemre válogathattam ki, és az elszánt ötletekkel rendelkező fiatalok is. Hitler, Sztálin Mussolini, Hirohito császár, kommunizmus, óh, micsoda élvezet volt. A világ a lábaim előtt hever, amíg nem tudnak párhuzamot vonni az események között, én vagyok és én leszek a legnagyobb hálószövő itt. A manipuláció nem tanulható, hatalom kell hozzá, és nekem sikerült a világ legjobbjától örökölnöm, majd tökélyre fejlesztenem. A Tanács pedig nézte és élvezte a káoszt, amelyet okoztam, mert eltakarítottam magam után. A halál angyala már régen nem a nővérke a kórházban, hanem én vagyok, Kleopátra Selené, a „Holdkirálynő”, és immár senki nem veheti el tőlem ezt a rangot. A vámpírok így ismernek, de soha nem tudják, hol és hogyan fogok felbukkanni. Egyszer ígéretet tettem, megvédem a földet, amely felett uralkodtam, amelyet gyermekeimre hagytam, soha nem fogom megszegni. Ez az egyetlen dolog, amelyben biztosak lehetnek mellettem, mert a szeretet, törődés gyakran csak reménykép, egy kis mosoly hiú reményeket ébreszt, én pedig cserébe elveszek mindent, amit csak adni tudnak, sőt, néha annál is többet...
Utolsó egyességem Kainnal vett rá, hogy Hell Citybe jöjjek, hiszen ennek a városnak a léte hatalmas haladás a vámpírok érdekében. Ezért kölcsönösen jövedelmezően kötöttem üzletet vele, itt vagyok, a saját területeimet felvirágoztatom és megtartom, cserébe a távollétemben semmilyen módon nem próbálja meg rávenni a Tanácsot, hogy újabb támadást indítsanak a kedvenc földrészem felé. Nem hiszek neki, már régen nem hiszem el, amit mond, de azt tudom, mennyire fontos számára, hogy a többi Sourde de Sanghoz hasonlóan az övé is itt legyen. Én pedig már megtehetek, hogy megkérem az árát a feladatomnak, így ki is használom a lehetőséget, hogy amíg pihenek, ő tegyen róla, minden rendben menjen. Remélem, még egy ideig nem jön rá, hogy éppen sikerült a szerepeket felcserélni a két szereplős sakk játszmánkban...