Once upon a Dream - Eric and Azazel

Vámpír Hozzászólások száma : 76

Leszáll az éj, elcsendesedik a környék, ám de van aki még csak most ébred igazán, a délutáni nap teljesen eltűnik az ég alján, mint nehéz érme zuhan a mélybe, teret adva valami sokkal rosszabbnak, amit még látni sem bír. Éjszakai népek hada moccan és a felszabadító sötétségben elindul vadászútjára. Nincs ez máshogy a város egyik körzetének urával sem, aki annyiban kényelmeskedik csak, hogy házhoz rendeli a vacsoráját. Egy fiatal csinos nőt kért, neki mindegy hogy milyen nemű az áldozata, és ez a nő már adott neki párszor vért önként és most is. Miután végez, királyi szájtörölgetéssel fejezi be a műveletet és küldi el a félig még öntudatlan halandót. Végül elegáns öltözetében indul el. A körzetét járja végig, nem siet, ráérősen sétál, zsebébe csusszan a keze amiben nagyon emberi dolgokat tárol, mint a lakáskulcs(amire természetesen semmi szüksége nem lenne) iratok, és mobiltelefon. Hiszen a modern korban él, neki is van ilyen és szereti is használni, ahogyan a hordozható kis számítógépeket is. Éppen az egyik kis utcán fordul jobbra, amikor szembe tűnik neki az elég feltűnő szórakozó hely, a Dream. Ami a leopárdoké többnyire, a tulajdonosa legalábbis az, és előszeretettel alkalmaz további bundás egyedeket is. A bejárat felé indul, és hiába állnak az ajtóban a biztonságiak, a félelemtől dermedt szívvel moccanni sem mernek ahogy rájuk sem pillantva halad el közöttük, és útját egyenesen a vip szekció felé veszi hiszen ez volt az egyik feltétele annak hogy helyet adjon egy ilyen létesítménynek. Elfoglalja az egyik kényelmes sötétbarna bőrkanapét, és vár. Tudja hogy Eric ide fog jönni, már csak udvariasságból is, na meg mert sejti hogy kíváncsiságát kielégítse, hiszen Azazel azóta nem tette be ide a lábát, hogy ünnepélyesen megnyitották a helyet.

Leopárd Hozzászólások száma : 22 Age : 35

Eric Marshall

Úgy gondoltam, hogy nyugodt estének nézünk elébe ma, hiszen a ketrec körül már a legtöbb meccset lejátszották, ami mára volt kiírva, ha esetleg lenne újabb jelentkező, azt már elintézik az embereim. Terveim között szerepelt, egy jó kis akciófilm, és egy tál pattogatott kukorica, de épphogy csak kiléptem a zuhany alól, csörgött a belső telefon, és reszketeg elhaló hangon közölték, hogy fontos vendégünk érkezett.
- Sajnos Bruce, ma egyedül kell a túszokat megmentened, mert nekem a sajátjaimról kell gondoskodnom. - sóhajtottam, és indultam felvenni egy elegáns fekete nadrágot, és fekete inget. Nem vacakoltam azzal, hogy a telefont visszategyem a helyére, csak simán az ágyra hajítottam, holnap majd biztos keresni fogom, de most nem érek rá. A hajamat futtában töröltem meg a lift felé menet, mikor leértem belenyomtam az első alkalmazott kezébe. Végig siettem a folyosón a kezemet fésűként használva túrtam végig többször a nedves tincseken, hogy legalább álljon valahogy.
A Vip bejárata előtt vettem egy mély levegőt, és mosolyt erőltettem az arcomra, igen erőltettem, még emlékeztem arra a félelmetes érzésre, ami akkor fogott el, amikor először tettem látogatást Azazel előtt.
- Micsoda meglepetés, hogy itt üdvözölhetem, Uram. - állok meg előtte, és kissé fejet is hajtok közben.
- Elragadóan fess, mint mindig. - nem üres udvariassági forma, valóban végigpillantok a ruháján, mert nem is enged mást egy ilyen kelme, még itt a Dreamben sem, ahova szeretnek kiöltözni az emberek.

Vámpír Hozzászólások száma : 76

Elfoglalja a bőrkanapét, kényelmesen kicsit sem sietősen nyúlik el rajta, elegánan, nem pedig kurtizánként, és a belső széles képernyős tévén át figyeli hogy miféle harc megy odalent az alagsorban, az utolsó meccse ma, egy vámpír és egy leopárd harca. A szürke szemek a képernyőre fókuszálnak az egyik vámpírjára, aki őhozzá tartozik, nem az ő gyermeke de a vérvonala tagja és kíváncsi a küzdelmére, még ha erről senki nem fog tudni hogy ma itt járt, mégis eljött. A mérkőzésnek vége szakad lassan, a vámpír erő nyer a likantróp sebesség és gyorsaság ellen, ebben szinte biztos volt, de meg adta a lehetőséget a leopárdnak mégis a győzelemre, bármilyen aprócska is volt eme reményszikra. Mire mindketten kivonulnak a küzdőtérről, vért és izzadtságot hagyva maguk után, addigra a hely tulajdonosa Eric Marshall is odaér a vip helységhez, igaz már hallotta a lépteit, és azt hogy megtorpant egy pillanatra, elégedett apró mosollyal ajkain várja a jóvágású férfit, és felül a kanapén, keresztbe téve a lábait egymáson. Auráját, a félelemkeltést egészen szoros palástként tekeri maga köré hogy más ne érezhesse most, nem ezért jött. Pillantása végigsiklik a férfi magas izmos alakján.
- Valóban meglepő a jelenlétem Eric? Kedves hogy ezt mondja - magázódik ő is, bár ő a barátságos magázódás híve, szereti a keresztnevén hívni az embereket, de mégis van benne valami hátborzongató távolságtartás. Hozzá illő gesztus, az bizonyos.
- Látom mára már nem várt vendéget, így nem rabolnám sokáig az idejét. Biztos vagyok benne hogy tudja ki volt a ma este utolsó párosa odalent a ketreceknél, így van? Ki volt az a leopárd aki a vámpír ellen harcolt? - kérdez bele egyből a lényegbe, smaragd íriszei szinte felfalják a férfi szürkés pillantását, nem eresztve el, de nem is bájolva el, nincs szüksége az erejére, hiszen eddig mindig udvarias formában sikerült megoldania a nézet eltéréseit, de nem fél ha meg kell moccannia az ügye érdekében. Felkel az ülőalkalmatosságról, és körbejárja a vendéglátóját, alig érve hozzá, végül megálll előtte, és az arcára simítja meleg kezét, ami mások vérétől forró, és elmosolyodik.
- Micsoda pazarlás egy embernek tartogatni ezt a szépséget... - sóhajtja egy alig látható kis mosollyal hiszen tudja, hogy mifelé érdeklődik a másik, és ezt kivételesen tiszteletben tartja, semmi szexualitás nincs a szavaiban vagy a tetteiben.

Leopárd Hozzászólások száma : 22 Age : 35

Eric Marshall

Azazel elegánsan foglalja el a kanapét, úgy fest rajta akár egy király, bár véleményem szerint egy három lábú kis sámlin ülve is úgy festene. Mindig is kíváncsi voltam, hogyan képesek a vámpírok állandóan úgy ki nézni, mint az uralkodók, én ugyan királyi pozícióban vagyok, mégsem vagyok képes ilyen eleganciát vinni bele, bár talán nem is illene hozzám. Ettől függetlenül foglalkoztat a kérdés, de azt hiszem, hogy ennek nem most van itt az ideje.
- Valóban nem számítottam ma már látogatóra, de ettől függetlenül örömmel fogadjuk. - Különben is ki lenne olyan ostoba, hogy nem ezt mondja, bár az én ajkaimról ez nem hazugság, mert, ha ő nem engedélyezi nekem ezt a helyet, akkor valószínűleg még ma is olyan épület után kutatnék, ahol felépíthetem az álmaimat. Emiatt, pedig hálásnak kell lennem, és Azazel nem ártott nekem, hogy ne így érezzek.
- Természetesen, minden bejegyzett harcról tudomásom van, és ha egy olyan esedékes, amit, hirtelen döntenek el, arról azonnal értesítenek. - felelem kissé kimérten, mert nem tudom, hogy miért érdekli a leopárdom kiléte. Az üres képernyőre meredek, ami már nem mutat számomra semmit sem, így a harc kimeneteléről sincs tudomásom, csak reménykedhetem, hogy nem, azért érdekli, mert Joshua elhalálozott a küzdelem folyamán.
- Joshua-nak hívják őt. Még egészen új a falkában. Egy feltörekvő fiatal leopárd, aki esélyes egyszer magasabb rangot is betölteni, ha megküzdött érte. - Válaszolok végül, mert nincs okom elhallgatni, a kilétét, előbb vagy utóbb úgyis tudomást szerezne róla, ha nem tőlem, hát mástól, akár még itt ebben a helyiségben is. Ki lenne olyan ostoba, hogy nem felel a kérdésére?
Míg körbe jár, nem mozdulok a helyemről, had vegyen szemügyre, ha szeretne, de ahogy megáll előttem, és a kezét az arcomra simítja, alig észrevehetően, de kissé elhúzom a fejemet az érintése elől. Nem azért mert irtózom tőle, hanem, mert ahogy mondta, egy ember, csak egy, akitől bármiféle érintést remélek, és nem a családtagom.

Vámpír Hozzászólások száma : 76

A vámpírok sajátos eleganciáját mutatja ez a férfi is, aki saját kis területének királyaként érkezik ide, mondhatni éppen csak látogatóba jött eme intézménybe. Nem tartja magát királynak, vagy bármiféle uralkodónak a mai világban, mégis mindig azt hallja vissza hogy fejedelmi jelenség, amire igen büszke is, hiszen sok vámpírhoz hasonlóan az ő szívét is szorongatja a hiúság és nem adja alább a tökéletesnél, legalább megjelenésében legyen az, ha másban nem. Vékony ajkai mosolyra feszülnek, kettős értelmet adva neki hiszen lehet jókedvű mosoly is, meg halálos is. Ki melyiket szeretné látni.
- Ez igazán kedves öntől, és még csak nem is hazudik. Ez tetszik - villan meg szürkés szeme tetszetősen, hiszen ez a hely nem lehetne itt, ha nem engedélyezte volna a terveket, és a létrehozatalt, de némi ellenszolgáltatásért cserébe nem tagadta meg az engedélyt, sőt, a segítségét sem. Neki érdeke hogy itt ilyen helyek legyenek, hiszen ő is csak úgy mond ember, szereti ha van miből élveznie az életét, ami több mint háromezer éve tart már. Mert egy népszerű filmet idézve Azazel halott, és nagyon élvezi. A képernyőre pillant ő is, üres kép semmi érdekel, nincs már harc, vér és izzadság.
- Értem, ez helyénvaló is így. Elvégre egy jó vezetőnek mindig képben kell lennie - jegyzi meg és mohón issza az információt hogy ki a harcos leopárd.
- Értem, tehát a végén még önmagának is aggódnia kell emiatt a feltörekvő nagymacska miatt? - kérdezi enyhe kérdő hangsúllyal a hangjában és ahogy körbejárja, nem moccan szinte csábítóan finomlik ki előtte az izmos nyak, a vérbő erekkel, egy királyi korty lenne csupán semmi több. Nem teszi meg, nem így. Észleli a finom, hangtalan mégis oly nyilvánvaló elutasítást, és hagyja leesni a kezét ahogy Eric elhúzta az arcát, és visszasétál a kanapéig, ahol ismét helyet foglal.
- Legalább megéri a monogámia, Nimir-Raj? - érdeklődik enyhe mosollyal ajkain, mint aki oly sok mindent képes belelátni egyetlen válaszba is.

Leopárd Hozzászólások száma : 22 Age : 35

Eric Marshall

- Nincs okom hazugságra, és egyéb iránt felesleges is lenne, mert rögtön kiszúrná. - Arról nem beszélve, hogy sosem tartottam sokra az ilyesmit. Én pedig nem óhajtom hasonlóval rontani a hitelemet, főleg egy ilyen fontos valaki szemében nem. A bizalom elvesztése az élet bármely területén rossz hatással van ránk és a környezetünkre is.
- Ha valaki nincs tisztában ilyesmivel, az véleményem szerinte nem jó vezető. - Nem mondom, hogy az embereim, vagy a falkám minden lépését ismerem, mert az is csak egy hazugság lenne. De az ilyen fontos kérdésekről szeretek tudni.
- Egyelőre nem aggódom emiatt. Ugyan nem akadt még kihívóm, de véleményem szerinte képes leszek megvédeni a pozíciómat, és Joshuának még sok jó harcoson át kell küzdenie magát. - A falkában elég sokan hódolnak a harcoknak, amióta a városba jöttem. Sokan még oktatást is kapnak, és egyre jobbak lesznek.
- Ezt egyelőre nem tudom megmondani. De minden bizonnyal, hiszen sokan élnek ezzel a lehetőséggel. - Én egyelőre annak is örülni fogok, ha egyszer Kyle tényleg igent mond nekem. Na nem azt a bizonyos nagybetűst igent, de legalább egy kapcsolatba beleegyezik. - Talán egyszer Ön is kipróbálhatná.- Nem ülök le mellé, hiszen nem hívott. Annyira ostoba pedig nem vagyok, hogy zavarjam.

Vámpír Hozzászólások száma : 76

- Jogos, jogos. Úgyis kiszúrnám, meg egyszerűen nem illik magához sem, olyan aljas emberi szokás, és mi nem vagyunk azok. Egyikünk sem ember - húzza mosolyra ajkait, könnyedén jön ajkaira ez a gesztus, de mégsem egészen őszinte csak annak tűnik, mint csalfa délibáb hullámzik végig az embereken és mint egy tükör, elég egy pattanás hogy millió kis darabra törve felfedje azt, amit rejt a maszk. Egy gyilkos szörnyeteget, ami minden vámpír legmélyebb valója, hiába a cukormáz és a modorosság. Semmi, de semmi nem fedheti el azt a valót, amit rejtegetnek.
- Valóban nem, mégis akadnak igen hanyag vezetők, akik nem valók a vezetői posztra, örülök hogy ön nem ilyen- ért egyet a férfi szavaival, és elhelyezkedik újra a sötétbarna bőr kanapén, mintha mi sem állna neki természetesebben. Elég lehet belegondolni hogy amilyen eleganciával visel egy nadrágot és egyszerű inget, micsoda pompával viselte az angol divatot pár évszázaddal ezelőtt? Nyilván nem épp a pórnép divatját követte Azazel sem, mint akkoriban oly sokan az elit közül.
- Ki tudja mikor bukkan fel egy, nem bízhatja el magát az ember, mert mindig jön egy erősebb, mindig lesz egy másik, de ez természetes állapot - jegyzi meg és ujját végighúzza a bőr bevonaton, alig érintve a körme hegyével, emberi fülnek hallhatatlan kis hangot csikarva ki belőle. Nem aggódik a leopárdok miatt, nem az övéi, és csak Ericcel van kapcsolata közülük, hiszen a Dream miatt kellett ez a kötelék, ami oly laza hogy egyetlen erős szél is elfújná.
- Túl sokan, akik nem merik megismerni a másik fél adta gyönyöröket, de igaza van, mindenkinek saját dolga ez - legyint hiszen ő is monogám többnyire, ritkán csapong ki, szélsőséges hangulatingadozásai elég veszélyesek a környezetére nézve.
- Már kipróbáltam, köszönöm.

Leopárd Hozzászólások száma : 22 Age : 35

Eric Marshall

Kissé idegesen pillantok körbe, hogy figyelt-e valaki a beszélgetésünkre, de szerencsére senki sem. - Megkérhetem, hogy ezt kissé halkabban hangoztassa? Ide járnak még emberek. - Intek az egyik távolabbi asztal felé, ahol a gazdagok pókert játszanak. Ők azok, akik megtehetik, hogy belépjenek a Vip részlegbe, de a harcokról mit sem sejtenek. A A TV-k miatt nem aggódom az embereim felkészültek arra, hogy mit adjanak be nekik, ha meglátná egy illetéktelen.
- Az elődöm is ilyen volt. - jegyzem meg halkan. Mert a Lion Passantok véleményem szerint sok mindenre jók, csak vezetésre nem. Legfeljebb parancsokat osztogatnak, de ha a hátukat kell oda tartani, akkor előbb áldozzák be a szubokat, mint saját magukat.
- Nem is bízom, én egyedül most Joshuaról beszéltem, nem pedig másokról. - Én is tisztában vagyok vele, hogy jöhet egy erősebb leopárd, azért bízom benne, hogy ez nem most fog bekövetkezni. Még alig kóstoltam bele a vezető szerepbe, és időm sem volt mindent rendbe tenni a leopárdok háza táján.
- Ezt most értsem úgy, Ön szerinte nem tapasztaltam meg másokat, és inkább egy monogám kapcsolatba menekülök? - Nincs okom panaszra, mindkét nemhez volt szerencsém az évek során, de most csak egyetlen személy érdekel, és ezt nem óhajtom kósza gyönyörök miatt elrontani. - Nem tetszett Önnek az élmény? - Talán nem kellene ennyit kíváncsiskodnom, de mégis hajt, hogy megtudjam, miért nem szereti túlságosan, ha csak egyetlen ember a szolgál a vágyai kielégítésére.

Vámpír Hozzászólások száma : 76

A részlegben alig akad valaki kettejükön kívül, és ők sem keltenek éppen feltűnést, a vámpír ahogy kényelembe helyezi magát, és a leopárdkirály ahogy próbál megmaradni az udvariasság álcája mögött, de Azazel éles orra kiszagolja a palástolt feszültséget és szinte látja a kényszert a mosoly mögött de nem teszi szóvá, Eric legalább próbál nem frászt kapni a jelenlététől, amit sokan nem mondhatnak el magukról és a vámpírúr nem szereti azokat az embereket.
- Hogyne, bár senki nem hallotta ami rossz fényt vethetne az ön jó hírére kedves Eric. Rajtunk kívül nincs más bundás vagy vérszívó a közelben - mosolyodik el halványan, vékony ajkai megfeszülnek, cseppet sem kelt megnyugtatóbb látványt egy éhes ragadozónál, aki a prédáját lesi. A lecsapni készülő sólyom szemei villannak a tekintetén át, de nem vadászik, már nem, az megtette és Ericet nem harapná meg akkor sem. Mert megegyeztek erről. Elhelyezkedik a kanapén, elrendezi hosszú kecses lábait.
- Micsoda szerencséje hogy nem a hívóállatom. Az ön elődje egy igazán elviselhetetlen alak volt, kicsit sem bánom a tragikus halálát - fintorodik el a nemes vonású arcon rosszallás füstös fellege vonul át egy pillanatra, ismerte ez előző vezért és bár semmi köze nem volt hozzá nem is kedvelte meg túlzottan.
- Természetesen. Ám az előrelátás erény, mintsem paranoiás emberi gesztus lenne - mereng el egy pillanatra, szürke szemei elidőznek a szemben lévő kellemes színű tapéta mozaikos alakjain. Olyan aprólékosság lát mindent, ami emberi szem számára elképzelhetetlen lenne.
- Nem mondtam ilyesmit. Kinézem önből hogy nem tagadja meg magától a tapasztalatokat ilyen téren - mosolyodik el, ezúttal valóban és a penge vékony ajkakon élet tűnik fel. A kérdésre kecsesen megrándítja a vállát.
- Tetszett, egy ideig. Az örökkévaló túl hosszú idő a monogámia gyakorlására, kell a változatosság - teszi hozzá, hiszen a maga módján hűséges. Bár hogy önmagán kívül kihez, az már más lapra tartozó kérdése az éjszakának.

Leopárd Hozzászólások száma : 22 Age : 35

Eric Marshall

- Nem is a jó hírem miatt aggódom, mert nem érdekel, ha az emberek megtudják, hogy leopárd vagyok. Büszke vagyok arra, aki és ami vagyok, nem szégyellem, azonban az üzletemre is büszke vagyok és nem szeretném, ha az emberek - a még túlságosan is gyakori - előítéleteik miatt máshova mennének szórakozni. Ez Önnek is anyagi kiesést jelentene. - Aprót rándítok a vállamon. - Természetesen csak abban az estben, ha nem az Ön egy másik létesítményében térnének be, másfajta élvezeteket keresni. - Közelebb lépdelek az asztalhoz miután kényelembe helyezte magát a kanapén.
- Az én szerencsém vagy az elődömé? - kérdezek vissza. Mert bár még nem igazán döntöttem el, hogy úgy jó-e nekem, ha az ő területén vagyok, de nem vagyok a hívóállata, vagy az lenne-e a jobb, ha az lennék. Elvégre bármikor megjelenhet egy olyan, aki képes hívni minket, és nem biztos, hogy elég erős leszek ahhoz, hogy egyedül legyőzze, ahogy az sem biztos, hogy Azazel segítene nekem ebben. Bár talán igen, tekintve, hogy ha a vámpír az ellenfele lenne, akkor az neki sem tenne túlságosan jót.
- Túlságosan viszont nem szabad előre tervezni, mert keserű csalódások érhetnek, ha nem alakul a terveink szerint. Én is eltervezhetem, hogy miként akadályozom meg egy vezér érkezését, mégsem tudok kivédeni minden lehetőséget. - És persze nem is akarok, mert az nem lenne fair játszma, én pedig a tiszta futamokat részesítem előnyben, nem a hátba támadásokat. Ez még nem jelenti azt, hogy nem védem a saját hátamat, mert mások ruhaujjában mindig ott lehet néhány darab abból a bizonyos ász lapból.
- Nem csak ilyen téren, szeretek a magam tapasztalataiból tanulni. - meglep mennyivel emberibb kinézete lett attól, hogy egy igazi mosoly jelent meg a száján. Vajon szokott igazán szívből nevetni vagy sosem boldog igazán? Lehet, hogy nem is tudja mi az a boldogság. Merengek egy kicsikét, kíváncsivá tesznek a vámpírok furcsa szokásai, de örülök annak, hogy nem tartozom közéjük.
- Nos, ebben nincs tapasztalatom, és nem is lesz, de elhiszem Önnek, hogy túlságosan unalmassá válhat, ha egyetlen ember szórakoztatja élete végig. Persze, már ha van olyan ember, aki elél addig. -

» Zachary & Eric - Dream
» Patra & Eric - Dream
» Azazel
» Azazel & Benjamin - Horror escape park
» Eric Marshall

Angyal: 3

Árnyvadász: 17

Boszorkány: 13

Démon: 4

Hellequin: 2

Tündér: 3

Mondén: 11

Vámpír: 17

Vérfarkas: 23

Once upon a Dream - Eric and Azazel

Once upon a Dream - Eric and Azazel

Similar topics

Similar topics