Üdvözöllek vándor! Oldalunk egy saját szálon futó, vámpírokkal, alakváltókkal, vadászokkal megspékelt játékot kínál, melyben te döntheted el, hogy melyik oldalra állsz, de a döntés nem mindig könnyű. Te talán véget tudnál vetni a régóta dúló vérvonalak közti viszálykodásnak? Vagy hasznot húznál ebből? Csatlakozz, és játszd velünk a történetet.
Az oldalon felhasznált képeket az interneten találtuk, mi alakítottuk át, kérjük, jelezd, ha máshol felhasználnád őket. A különböző leírások szintén saját kreálmányok, segéd forrás a könyvekben szereplő leírás a világról, ha egyezést találsz más oldallal, kérlek jelezd a staffnak.
Tárgy: Karine & Benjamin - Mozi Vas. Május 04, 2014 7:12 am
Unottan dobolok ujjaimmal a szék karfáján, a vásznat nézve közben, min valami nő rohan éppen a maszkos gyilkos elől, nyilván teli torokból üvöltve, hogy még véletlenül se veszíthessék el a nyomát. Hősnőnk természetesen, józan gondolkozás teljes hiányában, lelkesen rohan be az első sötét, szűk, zárt helyre, amit meglát. Hol kerek öt percig csak kuporog, míg valami félelmetesnek szánt aláfestő zene szól. Végül, mily meglepő, a gyilkos rátalál és annak rendje és módja szerint kivégzi. Ingerülten horkantok, és oldalra fordulva végigmérem a mellettem ülőt, akit valami érthetetlen okból kifolyólag, nagyon is érdekel a film. El se tudom képzelni, mit élvez ebben ennyire, ahogy azt se értem, miért ülünk itt, ahelyett, hogy valami sokkal kellemesebbet csinálnánk. - Kimegyek dohányozni, a bejáratnál találkozunk. – súgom a fülébe, mikor már a gutaütés fenyeget. Válaszát meg se várva pattanok fel, s méltatlankodó morgások és beszólások közepette átvágok a soron. Mikor végre a lépcsőhöz érek, megkönnyebbülten sóhajtok, s hosszú, sietős léptekkel kimenekülök a moziból. Kiszabadulva a levegőre mélyeket lélegzek, és elégedetten dőlök a falnak, nem messze a bejárattól. Így látom, kik járnak ide-oda, de nem vagyok útban senkinek, na meg a személyes terembe se mászik bele senki. Kis idő után zsebembe nyúlok, kikapom cigarettám, s az egyik szálat fogaim közé csúsztatom. A doboz visszakerül a helyére, én pedig tapogatózva próbálok öngyújtóm nyomára akadni. Néhány perc múlva viszont, mikor ruhám összes létező zsebét végigtúrtam már, rá kell jönnöm, hogy azt bizony elhagytam valamerre. Bosszankodva sóhajtok, s el is lököm magam a faltól, hogy az első, kicsit is szimpatikusnak tűnő egyénhez odalépve, tüzet kérhessek tőle.
Karine Mendez
Oroszlán
Hozzászólások száma :
6
Tárgy: Re: Karine & Benjamin - Mozi Vas. Május 04, 2014 7:51 am
- Meg kéne keresni. Évek óta nem tudunk róla semmit... - Ő hagyott ott minket évekkel ezelőtt. Tudta, mit csinál, felnőtt volt akkor is és most is az. Gondolom már családja is van - próbáltam nyugodt hangon beszélgetni a bátyámmal, de idegesített, hogy a családi beszélgetést egy mozi mellett kell megejtenünk, mert neki nem jó az én otthonom. Ez pedig ingerültté tett, de azért nem annyira, hogy nyilvánosság előtt kezdjek tombolni. Pótcselekvésként inkább a hajamat kezdtem igazgatni, fél szemmel pedig a mellettünk lévőket figyeltem. Annyira még nem voltunk nagy látványosság, a többséget szerencsére lefoglalta a filmek vetítési időpontja, a popcorn vadászat, a smárolás meg a többi hülyeség. Gyűlöltem a mozit... - Vagy nincs. Nem tudhatjuk, amíg nem látjuk, hogy mi is van pontosan vele! - a fivérem megragadta a karomat, és megrázott, valószínűleg azért, hogy észhez térítsen. Ellöktem. Nem voltam hajlandó nyakamba venni a fél országot az idióta féltestvéremért, ha egyszer volt olyan "kedves" és ott hagyott minket a szarban. - Karine... - Úgy látom nem értesz meg engem, szóval leegyszerűsítem; nem! Összefontam a mellem előtt a karjaimat, és figyeltem, ahogy elkeseredetten megrázza a fejét, majd egy igencsak dühös pillantást vetve rám megfordul és elmegy. Valahogy nem izgatott. Éreztem, hogy helyesen cselekszem, és azt is, hogy nem lenne jó, ha elkezdenénk a harmadik testvérünk után szaglászni. Ott hagyott minket, más jövőt akart magának, és az évek alatt nagy valószínűséggel felszedett valami oroszlán csajt, akitől kölykei lettek. Vagy lesznek. Édes mindegy. Felsóhajtok, majd megfordulok, hogy haza siethessek, mert a bátyámnak köszönhetően kedvem támadt szétrúgni valamit, ami szerencsés lenne, ha nem az utcán tartózkodna. Azonban pár lépés után szembe találom magam egy fiatal sráccal, aki feltehetően tőlem akar valamit. Meglepetten pislogok párat, majd észbe kapva rámorranok. Nincs jó kedvem, ez van. - Mit akarsz?
Benjamin T. Benton
Ember
Hozzászólások száma :
17
Tárgy: Re: Karine & Benjamin - Mozi Vas. Május 04, 2014 9:17 am
Tipikus, klisékkel teli, unalmas horrorfilmet bámulok, s ugyan alig fél órája kezdődött, már a perceket számolom vissza. Az első menekülés-bujkálás-gyilkolás hármasa azonban rögtön kiveri a biztosítékot és maradék türelmem is eltűnik az éterben. Oldalra pillantok, abban reménykedve, hogy partnerem legalább annyira unatkozik, mint én, de csalódnom kell. A mellettem ülő srác érdeklődve bámulja a vásznat, olyan beleéléssel, hogy még látványos unatkozásom se tűnik fel neki. Tudom, hogy miután az én jegyem is ő fizette, nem épp udvarias gesztus csak úgy itt hagyni, de úgy érzem, egy pillanatot se bírok ki ebben a zsúfolt, büdös, levegőtlen teremben. Így, miután felhívom figyelmét a távozásomra, felállok, s a reakcióját meg se várva kicsörtetek a szabadba. Tüdőmet azonnal megtölti a frissnek ugyan nem nevezhető, de legalább nem dohos levegő, én pedig, már sokkal inkább elégedetten a világgal, a falnak dőlök és előveszem cigarettám. Az se zavar, hogy órákig kell itt ácsorognom, hozzászoktam már a várakozáshoz és a nikotin is kellemesen megnyugtat majd ahhoz, hogy ne idegesítsem magam. A terv tehát megszületett, a megvalósítás viszont késik, hála egy igen fontos kellék, az öngyújtó, hiányának. Tűz nélkül pedig, igencsak trükkös vállalkozás lenne cigire gyújtani, így el is lököm magam a faltól, s odalépek az első közelítőhöz. Még egy barátságos mosolyt is felé villantok. A lilás hajú, fiatalnak tűnő lány azonban nem igazán tolerálja a gesztust és úgy mordul rám, mintha valami makacs rágó lennék cipője talpán. - Milyen harapós vagy. Talán ma van a rosszkedv világnapja, vagy mi a fene? - morgom orrom alatt, mikor sikerül túlesnem az első döbbeneten. Aztán, mielőtt még a lány tényleg leharapná a fejem, valós problémámat is előadom. - Csak tüzet. Nincs meg az öngyújtóm. – teszem hozzá, magyarázatként, és egyelőre teljesen használhatatlan cigimet is megmutatom neki. - Meg tudnád gyújtani nekem? Már ha van mivel. – nem tudom dohányzik-e, ránézésre nehéz megmondani, füstszagot pedig nem érzek rajta. Persze az se gond, ha nem cigizik, csupán abban reménykedek, rendelkezik a kisegítésemre alkalmas eszközzel.
Karine Mendez
Oroszlán
Hozzászólások száma :
6
Tárgy: Re: Karine & Benjamin - Mozi Pént. Május 16, 2014 7:48 am
Mély levegőt veszek. Majd még egyet, miközben azzal nyugtatom magam, hogy nem ez az idegen ártott nekem, hanem az a nagyon idióta bátyám, akit legszívesebben néha letagadnék... Annak ellenére, hogy imádom. De mivel jelenleg nem a bátyám a lényeg, hanem az ismeretlen, egy kedvesnek is mondható mosolyt varázsolok az arcomra, és úgy fordulok teljesen felé. Gyors pillantással mérem végig, és két dolgot is megállapítok. Az egyik az, hogy nem jelent veszélyt, a másik pedig, hogy nagyon is átlagos, semmi figyelem felkeltő nincs benne. A mosolyom azonnal alább hagy, de csak egy csöppet. A hangom pedig, mikor válaszolok merész morgására, fagyos, mint a jég. - A hallásom még tökéletes, és abban is biztos vagyok, hogy nem létezik a rosszkedv világnapja - felhúzom a szemöldököm, hogy éreztessem vele, sík hülyére vette magát előttem. De végül is nem az én bajom, csak az a biztos, hogy ilyen modorral sosem fog becsajozni. - Egyébként nagyon okos vagy, ott - a háta mögé mutatok, ahol az egyik oszlop árnyékában egy kisebb csoport gyárkéményeket megszégyenítő füstfelhő mennyiséget termel - Egészen biztosan találtál volna öngyújtót, vagy gyufát. És még nem vagyok annyira flegma, sem bunkó. Sőt, akik ismernek, aranyosnak és kedvesnek mondanának, de mivel közelebbi ismerős egy szál sincs a közelben, meg kell elégednem a tudattal. Felettébb elszomorít a gondolat. Szipp-szipp. - De mivel lásd, milyen kedves vagyok - a nadrágom zsebébe süllyesztettem a kezem, hogy előhalásszak belőle egy eléggé régi, de ügyes kis öngyújtót, majd a cigije felé nyújtva meggyújtsam a rudat. Kész Angyal vagyok! - És most - csesztetésből egy veszélyes vigyor kúszott az arcomra, ahogy eltettem a gyújtót, majd a pasi arcába néztem. - Mivel szeretnéd meghálálni az ellopott időmet és segítségemet?
Benjamin T. Benton
Ember
Hozzászólások száma :
17
Tárgy: Re: Karine & Benjamin - Mozi Szomb. Május 17, 2014 3:46 am
Mára már igencsak elegem van a mozizásból, s ami azt illeti az emberekből is. Jelenlegi vágyam csupán annyi, hogy nyugodtan elszívhassak egyetlen szál cigit. Tervem persze abban a pillanatban kudarcba fullad, hogy rájövök, öngyújtóm bizony elhagytam valamerre. Na nem esek kétségbe rögtön, inkább körbenézek, hátha akad valaki, kihez odamenve szerezhetek tüzet. Végül egy lila hajú, szimpatikusnak tűnő leányzó mellett döntök, aki, mint kiderült, csak messziről látszódott kedvesnek. Közelebbről inkább olyasvalaki, akit jobb messzire elkerülni. Bár, mivel már itt állok előtte, és meg is szólítottam, előadom azt is, mit akarok tőle, mindezt némi morgást követően, természetesem. S ugyan nem számítottam arra, hogy nem létező bajszom alatt eldörmögött szavaim megérti, kihívó pillantással válaszolok szavaira. - De lehetne. – rántom meg vállam. Nem vagyok már óvodás, hogy valami ilyesmin fennakadjak, nem úgy, mint egyesek. Pillantását is követem, s a nem messze tőlem bagózók láttán elfintorodok. - Láttam őket, köszönöm. Szándékosan nem hozzájuk mentem. – fordulok vissza a leányzó felé. Nem vagyok vak, egyelőre legalábbis, nyilvánvaló, hogy feltűnt egy rakás fiatal néhány méterre tőlem. Többségüket viszont ismerem, jobban is, mint szeretném, és nem épp barátságos a viszonyunk. Így hát nem csoda, hogy már annak is örülök, ha nem foglalkoznak velem. Ostobaság lenne odamenni hozzájuk, és felhívni figyelmüket jelenlétemre. - Köszönöm, igazán kedves tőled. – elmosolyodok, ezúttal ismét barátságosan, őszintén, s ajkaim közé téve a cigit, közelebb hajolok az öngyújtóhoz. Pár pillanatig nem mozdulok, majd már elégedetten pöfékelve egyenesedek fel. Kérdése hallatán pislantok egyet, meglepetten, majd arcomra érdeklődő mosoly kúszik. Nem félek, egyáltalán nem, sokkal inkább kíváncsi vagyok rá, mégis mit kérne tőlem, egyetlen aprócska lángért cserébe. - Nos, mivel voltál olyan kedves és meggyújtottad, – itt felmutatom már égő cigarettámat, miből szívok is egyet, mielőtt befejezném mondandómat. – eldöntheted, mivel hálálhatnám meg. – intek felé. Egészen kizártnak tartom, hogy bármi olyasmivel rukkolna elő, amit megtenni kellemetlen, veszélyes, vagy valami hasonló lenne. Főleg úgy, hogy egész biztos vagyok benne, nagyon is lebecsül engem.
by Vendég
