Eric Marshall

Adatok  

Avatar: Ferran Calderon
Kor: 25
Faj: Vérleopárd
Képességed/fegyvered: Elő tudom szólítani a fajom tagjaiból a vadállatukat, és könnyedén váltok alakot oda-vissza
Szexuális beállítottság: Biszexuális

Jellem és kinézet  

Jellem:
Nem mondanám, hogy könnyű eset vagyok, sokszor nehéz velem az élet, ha épp olyan a hangulatom. De akadnak jó pillanataim is, amikor ténylegesen odafigyelek másokra, és olyankor nagyon kedves tudok lenni. Egy valami nem változik soha, az pedig, hogy én is szeretnék egy olyan jól működő falkát létrehozni, amilyenben felnőttem. Gyengéim az édes karmolós cicafiúk, bár ami azt illeti, a csípős nyelvű hölgyeket sem vetem meg. Ritkán, de előfordul, hogy valaki képes zavarba hozni, olyankor hajlamos vagyok elpirulni. Viszont ez függ attól, hogy ki az az illető, mert lehet, hogy ugyanaz a mondat vagy cselekedet más szájából, egészen másképp hangzik.

Kinézet:
Magasság: 183 cm Súly: 95 kg. Haj: sötétbarna, elől kicsit hosszabb. Szem: világosszürke.
Izmos testemet szeretem megmutatni másoknak is. Főleg mivel elég nehezen viselem el a ruhát magamon. Ha tehetném állandóan, a nélkül közlekednék mindenhova. Sajnos a társadalmi elvárások és törvények ezt nem teszik lehetővé, de legalább a pólómtól meg szoktam szabadulni, ha zárt térbe érek, kivéve, ha dolgozom.

Életem története

Tizennégy éves voltam, amikor először váltottam alakot. Akkor még apám falkájában éltem, ahol ő volt a Nimir Raj. Apám halálával kezdődtek el a problémáim, mert a bátyám, aki csupán 10 perccel idősebb nálam, úgy gondolta, hogy mivel nincsen kihívó a falkában, az ő joga, hogy átvegye az irányítást felettük. A Nimir Ra, pedig szíves örömest fogadta őt apám után az ágyába. Csupán, anyám kérésének engedve, és annak tudatában hagytam el a falkát, hogy nem akarok teljesen szétzúzni egy olyan hierarchiát, ami alapvetően jól működik. Én sosem jöttem ki a Nimir Ra-val, talán, mert nála jobban szerettem a halandó anyámat. De azt még én is el kellett ismerjem, hogy igazán jó hatással volt a leopárdok életére, ezért is választotta őt apám, hiába volt anyám a szerelme. Egy öcsém született a kapcsolatából, de ő még túl fiatal, ahhoz, hogy bármiféle fenyegetést jelentsenek a bátyám pozíciójára. Az, hogy ő megfogant és ki is tudta hordani, nem csoda inkább csak a jó kapcsolatoknak köszönhető. A Kaliforniában élő tigrisek segítettek neki, de sosem árulta el, hogy hogyan.
Szép vagyont örököltem a halála után, legalább erről gondoskodott, ekkor döntöttem úgy, hogy Hell Citybe költözöm, mert úgy hallottam, hogy az ottani leopárd vezér pusztán egy Lion passant, ők pedig csak felügyelni képesek a falkát, megvédeni nem szokták, vagy nem tudják. Első lépésként felvásároltam egy épületet, és kaszinót nyitottam.
Pénz csilingelése, beszélgetés foszlánya, pohár koccanása, nevetés, villódzó fények ingerelik az érzékeimet, ahogy megérkezem a kaszinó szívébe. Az emberek élvezet, olykor düh és csalódottság érzésének szagát árasztják magukból felém. A lábam alatt puha süppedős vörös szőnyeg húzódik végig, megkímélve mindenkit a cipők koppanásának zajától.
Egyik kezem az öltönyöm zsebébe téve, haladok egyre beljebb, néha megállva, és köszöntéseket fogadva, vagy egy-egy mélyen dekoltált hölgyeményt lerázva. .
Szerencsére, eddig úgy tűnik, hogy a Dream igazán jövedelmező beruházásnak bizonyult, mert az emberek mindig több pénzre vágynak, ezért nem látják, hogy a kaszinó neve csak számomra jelenti az álmok megvalósulását, de számukra nem igazán. Egy emberi barátomon keresztül nyitottam meg ezt a kaszinót, és ő is vezette, így készítette elő nekem a terepet a megékezésemre. Kíváncsian várom, hogy mit fognak szólni hozzám a helyi leopárdok, és az itt élő többi természetfeletti lény. Még nem volt hozzájuk szerencsém, vagy épp szerencsétlenségem, majd elválik.
Mosolyogva nézelődöm a különböző arcok között, de a mosoly nem nekik szól, hanem a puszta ténynek, hogy pénzt keresek, még úgy, hogy nem teszek semmit, csak a megfelelő embereket helyeztettem a megfelelő posztokra. Az osztók, a pincérek, a törleszkedő konzumlányok és fiúk, jeleket küldenek egymásnak észrevétlenül. De természetesen egyetlen hely sem lenne jövedelmező, ha a vendégek nem lennének elégedettek, és ezek mind-mind bele vannak kalkulálva a költségvetésbe.
Elhagyva a tömeg zsivaját, a VIP részlegbe érve, sokkal inkább családias a hangulat, hangszigetelés zárja el a nyerőgépek, félkarú rablók együttes dallamát. Itt komoly összegekben játszanak a vendégek, és csak leellenőrzött személyek léphetnek, és csak meghívásos alapon. Az itteni vendégek közül, minden arc ismerős számomra, még ha személyesen soha nem is beszéltem velük, a róluk összegyűjtött információkat, amit a megbízottam gyűjtött össze, egytől-egyig átnéztem. De bármennyi pénzt is kaszáljunk itt, a legnagyobb összeg mégsem innen folyik be. Ahhoz lifttel lehet lejutni a kaszinó alá, amit fegyveres őrök vigyáznak, és én is épp ide igyekszem, jobban szeretek a Vip részlegen keresztül lemenni, mint a garázsból vagy a szuvenír bolton keresztül, mert így legalább látom, hogy mi folyik itt is.
A föld alá érkezve, hosszú folyosón haladok végig, amit a mennyezetbe süllyesztett halogén lámpák világítanak meg. A végére érve dupla szárnyas ajtó előtt újabb biztonsági őrök vigyáznak. Ezen a szinten elég sok van belőlük, mert mindig elkél a segítség egy-egy megvadult váltó miatt. Még a csukott ajtón keresztül is hallani lehet, az őrjöngő emberek szurkolását, és érezni izgatott energiájuk vibrálást a paranormális térben.
Belépve, fülsiketítő hangzavar rohamozza meg a dobhártyámat, izzadtság és vér szaga keveredik a nagy teljesítményű szellőzőn beáramló friss levegővel. A terem közepén egy hatalmas ketrecben épp egy farkas és egy oroszlán marcangolják egymást. Vicsorogva kapnak a másik felé, miközben a tömeg a rácsokat püföli, sokaknak kezében a fogadást érvényesítő szelvénnyel, és attól függően szurkolnak, hogy kire tették fel a pénzüket. Az állatok nem foglalkoznak a tömeggel, csak egymást cincálják, érdekli is őket ilyenkor, hogy mi folyik a rácsokon kívül, dehogy. És ezt első kézből tudom, mert sokszor én magam is megfordulok a ketrec másik oldalán, jó kis feszültség levezető szórakozást kínálva. Ide vagy a pénzért jönnek, vagy azért, mert szeretnek harcolni, én mindenkit szívesen fogadok