Az éjszaka árnyai


 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Welcome

Üdvözöllek vándor! Oldalunk egy saját szálon futó, vámpírokkal, alakváltókkal, vadászokkal megspékelt játékot kínál, melyben te döntheted el, hogy melyik oldalra állsz, de a döntés nem mindig könnyű. Te talán véget tudnál vetni a régóta dúló vérvonalak közti viszálykodásnak? Vagy hasznot húznál ebből? Csatlakozz, és játszd velünk a történetet.
Staff


Azazel



Nicholas



Patra

Legutóbbi témák

Café from 1870
Nicholas rezidencia - Nick - Ren Emptyby Vendég
Szomb. Márc. 07, 2015 11:49 pm

Végzet Ereklyéi
Nicholas rezidencia - Nick - Ren Emptyby Vendég
Pént. Feb. 13, 2015 8:27 am

Mysterious New Orleans
Nicholas rezidencia - Nick - Ren Emptyby Vendég
Kedd Nov. 25, 2014 8:37 am

Sin City - Chicago, a bűnok városa
Nicholas rezidencia - Nick - Ren Emptyby Vendég
Kedd Jún. 10, 2014 6:02 am

Lost Odds
Nicholas rezidencia - Nick - Ren Emptyby Vendég
Pént. Jún. 06, 2014 10:49 am

Once upon a Dream - Eric and Azazel
Nicholas rezidencia - Nick - Ren Emptyby Eric Marshall
Pént. Május 30, 2014 6:02 am

Nicholas & Benjamin - Black Velvet Night Club
Nicholas rezidencia - Nick - Ren Emptyby Nicholas
Pént. Május 30, 2014 5:43 am

Benjamin & Cath - Japán kert
Nicholas rezidencia - Nick - Ren Emptyby Benjamin T. Benton
Csüt. Május 29, 2014 1:41 am

Karine & Benjamin - Mozi
Nicholas rezidencia - Nick - Ren Emptyby Benjamin T. Benton
Szomb. Május 17, 2014 3:46 am

Chatbox

Ki van itt?
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (82 fő) Vas. Okt. 27, 2024 6:40 am-kor volt itt.
Statisztika
4
9


Credits
Az oldalon felhasznált képeket az interneten találtuk, mi alakítottuk át, kérjük, jelezd, ha máshol felhasználnád őket. A különböző leírások szintén saját kreálmányok, segéd forrás a könyvekben szereplő leírás a világról, ha egyezést találsz más oldallal, kérlek jelezd a staffnak.
Stat
Angyal: 3
Árnyvadász: 17
Boszorkány: 13
Démon: 4
Hellequin: 2
Tündér: 3
Mondén: 11
Vámpír: 17
Vérfarkas: 23

Megosztás
 

 Nicholas rezidencia - Nick - Ren

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Ren Kaima

Ember
Ember
Ren Kaima


Hozzászólások száma :
17

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyHétf. Ápr. 21, 2014 5:53 am

Napok óta mászkálok, és keresem a helyem ebben a rohanó világban, az emberek között jövök megyek, figyelem ahogy semmibe véve egymást igyekszenek minél jobb helyzetbe kerülni, bármiről is legyen szó. Nem mondhatnám hogy ez újdonság, ismerem már ezt a kor, tükrön keresztül láttam az egészet és éreztem azt is, amit Nicholas érez ha ki kell mennie közéjuk, és ez egy nem túl hízelgő kép. A körzeten belül sétáltam, nem mindta nem tudnám hogy a sofőr nem vinne el, bárhová de ez most kell nekem, hogy újra szabadon járjak, talpam alatt a talajt érezve, nem puha szőnyeget vagy márvány követ. A szabad levegő csodája. El se tudtam képzelni micsoda öröm lesz egyszer ha kilépek a szabadba, de most tudom. Kezemben egy kis táskával térek vissza a házhoz, amit alaposan megnézek kívülről, én másmilyennek látom mint a vámpírom, de szinte sosem értettünk egyet semmiben ami azt illeti. A kapun belépve, a kert felé indulok nem akarok bemenni, töltöttem elég időt ott, és a kőpadra ülök le, magam mellé dobva a kis táskát. Farmert és egy egyszerű sötétkék inget vettem fel, az egyetlen kirívó jelenség a hajam és a szemem lehet, ami nem kontaktlencse, nekem tényleg ilyen színű. Hátradőlök és felnézek az égre, a fénylő pusztaságra, nem hittem volna hogy még látni fogom, és elfojtott keserűség tör fel bennem, ahogy eszembe jut, jogtalanul voltam megfosztva ettől, kiszolgáltatva egy vámpír kényének kedvének. Veszek pár mélyebb lélegzetet, kiszakadtam a lelki egyensúlyomból és idő kell míg újra helyreáll, de semmi nem lehetetlen, most már elhiszem. Ha az nem az, hogy hétszáz éve folyamatosan élek, akkor semmi sem az többé, főleg ebben a korban. Lecsúszok a padról, és inkább a puha zöld fűbe heverek, amit már a kertészekkel rendbe rakattam, és megrendeltem a többi mindent, ha már a kert lehet az enyém, és megcsinálhatom olyanra amilyenre szeretném. Sokáig női  dolognak tartottam, még a hazámban is hogy kerteket alakítsak ki, most már bánom. Ahogyan sok minden mást is. Ahogy a puha, selymes fű zsizseg a kezeim alatt, elmosolyodom. Rég nem volt már kedvem mosolyogni őszintén, és okom sem volt hogy ezt tegyem, meglágyítsam az arcom. Milyen érdekes, az emberek mindig feljebb vágynak, és mégsem boldogok, és hihetetlenül egyszerű dolog, mint a fű... mégis tudok neki örülni.
- Ez nagyon hiányzott.... - sóhajtok fel, a semminek, hiszen Nich biztos valahol bent van, nem érdekli mi van velem, sosem érdekelte igazán. Azt hiszem legalábbis.
Vissza az elejére Go down
Nicholas

Vámpír
Vámpír
Nicholas


Hozzászólások száma :
86

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyHétf. Ápr. 21, 2014 6:36 am


Az ablakból figyelem Rent, ahogy megérkezik a házhoz. Kecses, harcoshoz méltó léptekkel megy hátra az udvaron lévő kőpadhoz. Még csak pár napja engedtem szabadon, nem szóltam semmit, egyszerűen csak a kezébe adtam bilincsének kulcsait. Hétszáz hosszú éven át tartottam őt rabláncon, és vittem magammal, oda, ahova épp kedvem tartotta. Attól az éjszakától kezdve, hogy megláttam, magamnak akartam őt. Mindennél jobban akartam, hogy az enyém legyen, és hozzám tartozzon. Eleinte azért zártam be, mert féltem, hogy kárt tesz magában, és ezzel bennem is. Később, később pedig már késő volt, mert nem tudtam, hogy nem gyűlöl-e annyira, hogy tényleg megtegye.
Hogy miért most engedtem szabadon? Magam sem tudom igazán. Hétszáz év, hétszáz hosszú év, amíg magam mellett tartottam, de sosem vettem el, azt amit akartam. Sosem értem hozzá, úgy, ahogy igazán szerettem volna, olyan módon, amiért elszántam magam arra a lépésre, hogy magamhoz láncoljam az örökkévalóságra. Hétszáz év, és ő még mindig büszkén lépdel, harcoshoz méltón, egy kicsit sem törte meg, hogy ilyen sokáig élt láncokkal együtt. Elfogadta az idő múlását, de tudom, hogy belül még mindig ugyanaz a szamuráj, akit kiszakítottam az addigi életéből.
Leheveredik a fűbe, és megérinti azt, látom, hogy mozog a szája, de nem hallom őt, ilyen messziről, a pajzsaink pedig fel vannak húzva. Megigazítom a kék selyem nyakkendőmet, és elindulok hozzá lassú, nyújtott léptekkel.
- Egész szép lett a kert. - állok meg előtte, és zsebere tett kézzel pillantok le rá. Még mindig gyönyörűnek látom őt, mindig annak láttam, ez nem változott egy kicsit sem, az évszázadok alatt.
Vissza az elejére Go down
Ren Kaima

Ember
Ember
Ren Kaima


Hozzászólások száma :
17

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyHétf. Ápr. 21, 2014 7:01 am

Alkonyodik lassan, és nem kelek fel a fűből, élvezem ahogy a kezeim alatt puhán hajlandoznak a vékony fűszálak, és egy pillanatra mást látok magam előtt, tisztább eget, mikor ifjú katona koromban a határvidéken hevertem így a fűben, egy fa alatt, és nem kellett félnem semmitől. A békeidőkben volt ez, mielőtt egyesítettem volna a daimjókat az uralmam alatt. Túlságosan rég volt már, és most hogy kiléptem a házból, a szobámból újra megrohadt az összes emlék, amiken már túlléptem, amikor megtanultam elfogadni a rabságot, és megszűntem sóvárogni. Most kint vagyok, és bár nem mondta, mégis nagyon szeretném tudni hogy miért gondolta meg magát, mit remél, mit ér el ezzel? Tudom hogy van benne valami fekete, sötét hátsó szándék, és tudni akarom mi az. Lépteket hallok, élesebb a hallásom mint minden emberé, de nem nézek oda, csak egy valaki jöhet ide, egy valakinek van joga belépni a saját házába. Ahogy megáll előttem rápillantok, végigmérem, öltönyben van mint oly régóta mindig. Láttam már sokféle ruházatba, mindegyik elegáns volt és fényűző, régen még yukatában is láttam amikor eljött értem. Egyik sem állt rajta olyan pazarul, mint ennek a kornak az eleganciája, és a hangja mélye is mintha most illene teljesen össze a megjelenésével.
- Még közel sincs kész, ez csak a pázsit. Holnap hozzák a kerti pavilont és az alkatrészeket a kis kerti tóról nem is beszélve - válaszolok, mert megvan már hogyan lesz, lesz benne egy kis tó, híddal, ami oly jellemző a kerteinkre és sok mással.
- Hogyhogy kijöttél? - kérdezem, ha már itt van akár beszélgethetünk is, erre sem mindig volt hajlandó de az utóbbi évtizekben mégis egész gyakran időzött nálam.
Vissza az elejére Go down
Nicholas

Vámpír
Vámpír
Nicholas


Hozzászólások száma :
86

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyHétf. Ápr. 21, 2014 7:18 am

- Máris rendezettebb, mint az valaha lett volna az én kezem által. - felelek neki, mert valóban nem állt semmit tenni az udvarral, nem használom túlságosan gyakran. Egyébként sem látok túl sok élvezhető dolgot a természet csodálásában, de ha őt ez boldogabbá teszi, akkor hagyom, hogy csinálja. Fürkészem az éj árnyait és hangjait, ahogy az est leszállt ők is megjelentek, és megkezdték éjszaka szimfóniájának előadását. Nem is emlékszem már, hány alkalommal hallgattam egymagamban ezeket a dallamokat. A tücskök ciripelését, a baglyok huhogását, amit a közeli kicsiny erődből sodor felénk a szél, ami enyhén megzavarja a pázsit nyugalmát is. Kérdésére aprót rándítok a vállamon.
- Nincs kedvem egyedül ülni odabent. - Ami valóban igaz, az utóbbi időben rám telepedett a magány nyomasztó közelsége. Ő pedig jelenleg idekint érzi jól magát. Leülök elé törökülésben, a ruháimat nem féltem, majd lesz másik.
- A családi temetővel is van terved? - Intek kecsesen abba az irányba, ahol az előző tulajdonosok alusszák örök álmukat, soha többé nem virradva fel a kelő nap sugaraival, vagy azok nyugtával együtt.
Vissza az elejére Go down
Ren Kaima

Ember
Ember
Ren Kaima


Hozzászólások száma :
17

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyHétf. Ápr. 21, 2014 7:33 am

- Nem vagy az a kertészkedős típus ha jól sejtem. Pedig jó adottságai vannak a kertnek - teszem hozzá, és felülök én is, törökülésbe vele szemben. Megszoktam már hogy ne a sarkaimra üljek az már elavultnak számít de mégis megteszem ha magam vagyok és meditálok a néma csendben. Alig várom hogy a kerti pavilon is megérkezzen és kialakíthassak egy pici szentélyt, ami talán segít túllépnem mindenen. Hallom az éjszakát, a neszeket, a motoszkálást mindazokat amiket utoljára felderítő koromban hallottam, amikor a tábor szélén ülve őrködve ez volt az egyetlen zaj amit hallottam. Rápillantok, nem enged a fejébe, nem tudom milyennek lát éppen ezekben a ruhákban, amik praktikusak, nagyon is. Lehet hogy kedvelni fogom. A francia divathoz képest bármi jobb, komolyan hiszen láttam őt is elegáns lovaglónadrágban, és zekében, felöltővel. Nem állt jól. Nem úgy mint ezek az öltönyök.
- Itt valóban jobban esik lenni, szép éjszakánk van - jegyzem meg és nem sietek sehová, miért tenném? A világ megvár ha már ennyi ideig várt rám, akkor már teljesen mindegy.
- Ki fogom költöztetni a sírköveket innen, a tetemeket meg elégettetem, nem hiányzik hogy visszajöjjenek valaha is zombiként. A sövény el fogja takarni a hiányzó kődarabokat onnan - válaszolok, nem akarok halottakkal együtt lakni, még akkor sem ha azok a kertbe vannak. Szűnjenek meg végleg létezni, ahogy kijár nekik.
Vissza az elejére Go down
Nicholas

Vámpír
Vámpír
Nicholas


Hozzászólások száma :
86

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyHétf. Ápr. 21, 2014 7:47 am

- Jól sejted, és nem tudom, hogy milyen adottságai lehetnek egy élettelen tárgynak, hacsak nem a kényelmet szolgálják. - Mert nem tekintek a növényekre élőlényként, hiszen nem beszélnek, nem mozognak maguktól, és számomra még a légzést sem segítik elő, mert arra sincs szükségem, de még csak a vérükkel sem képesek táplálni. Ha az embereknek és a vérállatoknak nem lenne szüksége rájuk, tőlem akár el is tűnhetnének a föld színéről. Ami azt illeti tőlem, nagyon sok dolog eltűnhet a föld színéről, ha nem látok bennük semmiféle hasznot.
- Minden éjszaka szép. Ha nem az, akkor azzá kell tenni, mert lehetetlen nincsen, de ezt mintha már említettem volna neked. - Az éjszaka eljövetele, na igen, az számomra is szükséges, enélkül nem tudnék szabadon mozogni, nem tudnám, azt tenni, amihez kedvem van, bilincsbe zárna a nap, mint...mint én Rent. A gondolatra meginog a pajzsom, és hatalmába kerít a bizonytalanság érzése, de gyorsan rendezem vonásaimat, és úgy emelem rá újra zafír pillantásomat, belefúrva azokba a különleges színű szemekbe, amiket máson még sosem láttam.
- Ezek nem fognak felkelni. Talán feszélyez, hogy holtakkal kell együtt laknod? - a hangomból csepeg a gúny, és az irónia, mert én sem vagyok más, mint egy két lábon járó hulla. Mások szemében egy pokolbéli démon, aki tisztátalanul tapossa még mindig a föld porát. Talán igazuk van, talán nincs, de ez nem is számít. Mert nem változtat a tényen, hogy itt vagyok, és hogy az évek előrehaladtával, egyre kevésbé fog rajta a nappali lélektelen álom, egyre korábban kelek fel, bár a napfénybe még mindig nem léphetek be.
Vissza az elejére Go down
Ren Kaima

Ember
Ember
Ren Kaima


Hozzászólások száma :
17

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyHétf. Ápr. 21, 2014 8:02 am

- Esztétikai értékei lehetnek és nem élettelen tárgyak, hanem növények - mosolyodom el, hiszen én szeretem a kerteket és a szépet úgy általánosságban is, nézi is és létrehozni is. Na meg ahogy a helyzet is mutatja, egy csipetnyi múlt a város közepén, a zajokat úygsem tudom majd kiszűrni, így csak a látványt kaphatom meg, de az is több a semminél, és jó érzés hogy megengedte ezt. Valahol mélyen.
- Igen, említetted már párszor ami azt illeti, és tényleg nem lehetetlen, be is bizonyosult - ahogyan az is hogy minden megtörhető, az elmúlt pár évszázad is az volt, hiszen megtörtük és kint vagyok a szabadba, ami nem adatott meg nekem. Egy pillanatra mintha meginogna a pajzsa, és egy halvány bizonytalanságot éreznék felőle, de nem teszem szóvá. Ez távol áll tőlem, még Nichnek is meg lehetnek a maga bajai, amikből rendszeresen kizár, az orromra csapva a mentális ajtókat. Sosem akartam betörni azokat, nekem még azt tanították hogy tiszteljem a magán szféra fogalmát.
- Nagyon vicces vagy mint mindig, de csak útban vannak. Oda kerti pavilont akarok állítani és a hullák mások mint a vámpírok, ezt emlékeim szerint sikerült egészen egyértelművé tenned - vágok vissza, nem hagyok neki ellent mondás nélkül sok mindent, még ha más is a véleményünk akkor sem. És nem vagyok egy szende szub sem, amiből annyi akad az oroszlánjai között, és akikkel előszeretettel játszadozik el.
Vissza az elejére Go down
Nicholas

Vámpír
Vámpír
Nicholas


Hozzászólások száma :
86

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyHétf. Ápr. 21, 2014 8:23 am

- És az esztétikai érték megfizethetetlen ugyebár. Tőlem lehetnek növények, csináld, ha szeretnéd, de van egy Japán kert a városban valahol, akár oda is elmehetsz, ha honvágyad van. - Az egész körzetben hemzsegnek a japán kultúrát sugárzó helyek, éttermek, teaházak, fürdők. Én ugyan egyiket sem látogattam, meg tudom, hogy ott vannak, mert én magam építtettem fel őket névtelenül.
- Most mondjam, hogy ugye megmondtam? Nem fogom, de majd belátod, hogy több tapasztalatom van ezen a téren, ha jobban megismersz. - Mert az elmúlt években erre nem fordítottunk kellő figyelmet, épp itt van az ideje, hogy az érem másik fele találkozzon végre. Nem hagytam neki, hogy kutakodjon bennem, hogy lássa a múltam, vagy az érzelmeimet, mindig gondosan elzártam őket mélyen. De én sem feszegettem, hogy mi lakozik benne, hogy milyen is ő valójában azt nem tudom.
- Ha akarod, vitesd el őket, ahogy tetszik. A tiéd az egész udvar. - Szó nélkül hagyom a megjegyzését, mert valóban én meséltem neki a vámpírok és a valódi hullák közti különbségről. De reggel én is meghalok, ugyanúgy, mint mindenki más, amit persze ő is érezhet minden alkalommal, amikor eljön a hajnal.
- Szeretnélek megismerni! - ugyan kérésként fogalmazom meg a mondatot, de ez a kérés nem tűr ellent mondást. Ha akarja, ha nem, meg fogom tudni, hogy mi rejtőzik benne, és kifogom deríteni, hogy mik a vágyai, az álmai. És végre meg akarom őt kapni, teljesen, egészben, ahogy azt hétszáz éve elterveztem, és amit valamilyen oknál fogva, nem tettem meg. De azt akarom, hogy is akarja, és ne ellenkezzen, azt akarom, hogy vágyjon rám, kényszeríteni, már egyébként sem tudnám. Rajta nem fog a bűbájom, de nem is vagyok benne biztos, hogy ha fogna, akkor akarnám-e, hiszen lett volna lehetőségem rá, de inkább magamhoz láncoltam.
Vissza az elejére Go down
Ren Kaima

Ember
Ember
Ren Kaima


Hozzászólások száma :
17

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyHétf. Ápr. 21, 2014 8:43 am

- Valóban az, és végül is mindenben meg lehet látni a szépet ha az ember akarja. Láttam már őket a városban és el fogok menni oda is, de ez a saját kertünk lesz, ahová más nem léphet - mondom és fel sem tűnik hogy az évek alatt az enyém, az mienk lett és már így mondok nagyjából mindent, hiszen ez az ő háza ugyan, de nem küldene el, ha ennyi éven át magánál tartott, és őrzött hét lakat alatt. Bár lehetett volna ez hatezer év is, akkor sem tudnám hogy miért kellettem neki akkor, ennyire hogy képes volt gondoskodni rólam.
- Nem kell, tudom hogy te megmondtad, még akkor régen. Azóta sok minden változott, de vannak amik sosem. Te is ilyen vagy - válaszolok, hiszen a korok jöttek és mentek, az emberek is, akiket láttam a szemén át, de ő nem változott, mindig hataloméhes, és jellemileg kicsit gőgös volt, olyan aki sosem veszít játékot. És akinek mindent meg kell kapnia amit csak megkíván. Végignéztem ahogy eléri a céljait, éreztem dolgokat általa, és amíg ő mindent elért, én mindent elvesztettem. Talán így kellett lennie, nem tudom, de sokáig dühös voltam rá.
- El fogom vitetni, mert kell a hely, hogy szép udvar legyen - értek vele egyet és elmerengek egy kicsit letépek egy fűszálat és felemelem de megakadok két mozdulatban, mint aki nem egészen jól hallotta amit mondtak neki az előbb.
- Tessék? - kérdezek vissza, zavarodottan. Ennyi idő után? Most? Miért? Kérdések hada kering bennem.
- Miért most? Volt rá eddig is hétszáz éved. Mitől lett most olyan fontos? - kérdezem kíváncsian, hiszen így tud megismerni ha beszélgetünk, ha elmond dolgokat, ha meghallgat, azt nem várom el hogy megértsen. Hiszen talán sosem volt szíve....
Vissza az elejére Go down
Nicholas

Vámpír
Vámpír
Nicholas


Hozzászólások száma :
86

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyHétf. Ápr. 21, 2014 4:14 pm

Már szólnék, hogy nem minden szép, amit annak látnak, de az, ahogy kijelenti, hogy a mi kertünk lesz és nem az enyém, vagy az övé, a torkomra forrasztja az epés megjegyzést, és csak bólintok a kijelentésére.
- Ha így akarod, akkor senki nem léphet be, majd ide. Legfeljebb egy kertész. - Mert, azért én biztos nem fogok füvet nyírni, ezt nem várhatja el tőlem. Különben sem nyírtam még füvet sohasem. Mindenhez nem érthetek még én sem, bár gyakran szeretem azt gondolni, hogy ez nem így van.
- Gondolod, hogy én sem változtam? Te talán igen? - billentem enyhén oldalra a fejem, és úgy fürkészem az arcát, elidőzve telt ajkainak vonalán, várva, hogy megmozduljanak a válaszára. Hányszor figyeltem titokban, azokat a vonalakat, mikor aludt, és nem volt tudomása a külvilágról. Hányszor vigyáztam az álmát, amíg ő talán egy szebb birodalomban járt. De még akkor sem lestem a fejébe, pedig olykor a kényszer, hogy nézzem meg az álmait, szinte elemi erővel húzott maga felé. És hányszor fogadtam meg, hogy ne fogok törődni vele, hogy magára hagyom, és ilyenkor sosem fordult meg a fejemben, hogy ha ott hagyom talán meghalhat. Sosem gondoltam arra, hogy akkor vele halok én is, csak arra gondoltam, hogy akarom őt, és nem tudom elhagyni.
- Biztosan szép lesz. - Bár szerintem egy síkkert lehet szépséges, kellően hátborzongató, hogy az ember, esetemben vámpír jól érezze magát benne.
Egy kicsit elgondolkodom a kérdésén, a távolba révedő pillantással. Miért most? Eddig miért nem?
- Eddig is az volt, csak nem volt megfelelő az idő rá. Mindennek megvan a maga ideje, és helye. És ennek most jött el. - válaszolok neki halkan, szinte csak suttogva, a számat alig mozdítom beszéd közben.
Vissza az elejére Go down
Ren Kaima

Ember
Ember
Ren Kaima


Hozzászólások száma :
17

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyHétf. Ápr. 21, 2014 10:40 pm

Egy idő után már elmosódik az éles határ, főleg ha olyan kapcsolat van mint a mienk, ez a furcsa egymástól függés, ahol nincsenek logikus érvek, és arra sincs magyarázat miért nem hagyom el, most hogy lekerültek a láncaim. Több okból sem, egyrészt utánam jönne, másrészt úgyse tudnék megszabadulni tőle, hiszen az életünk fonala össze van kötve.
- Igen, azt talán beengedem a modern kertgondozásról fogalmam sincs, erről soha nem olvastál semmit - mosolyodom el, mert amiket erről a világról tudok, azt mind az ő szemén át láttam, és a történelmet éltem, nem olvastam. Bár már vettem történelem könyveket, hogy elolvashassam őket, fent pihennek a szobába a polcon még. Annyi sok mindent akarok most csinálni, most hogy lehet.
- Nem tudom. Biztos változtam valamennyit, de nekem nem tűnik fel, nem különösebben mérvadó a változás mértéke, te sosem engedtél olyan mélyre hogy megítélhessem de bizonyos jellembeli tulajdonságaid, ugyanazok - nem mondom ki mik ezek, úgyis tudja, hiszen önző még mindig, és arrogánsan kezeli azt ami az övé. Ebben bizonyára nem változott egy fikarcnyit sem. Miért most változna?
- Az lesz. Azt ígérték három napon belül minden megérkezik amit rendeltem, és akkor már szép lesz - furcsa még ez a menet hiszen ma már elég megrendelni valamit, és megkapom, készen. Nem nekem kell vele szenvednem, de azt hiszem volt időm rá, hogy megszokjam, mert Nichoals is a kényelem híve volt mindig, és nem mozdult meg feleslegesen ha nem volt muszáj.
- Sokat váratott magára ami azt illeti. Azt hittem ennyi év után már semmivel nem tudsz meglepni, de kiderült hogy mégis... - nézek vissza a szemeibe, amik olyan kékek hogy az ember legszívesebben belefulladna, mint az óceánok mélységébe, ahol alámerülés után úgy elvarázsol a vizi világ hogy elfelejt feljönni a felszínre, ott vész. Boldog öntudattal fullad meg.
Fogalmam sincs miért tette azt amit, bár szerintem a magány kerítette hatalmába, mégha nem is akarja bevallani. Vagy a lelkiismeret? Van olyanja egyáltalán?
Vissza az elejére Go down
Nicholas

Vámpír
Vámpír
Nicholas


Hozzászólások száma :
86

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyKedd Ápr. 22, 2014 12:53 am

Épphogy mosolyra húzódik a szám egyetlen röpke pillanatra, nem is igazán emlékszem, hogy mikor mosolyogtam csak azért, mert jó a kedvem. A fotósok és kamerák előtt is a jól bevált műmosolyomat alkalmazom, természetesen fogak nélkül.
- Ami azt illeti nem csak a modern, de az ősi kertgondozásról sincsen semmilyen fogalmam. De, ha szeretnél tanulhatsz ilyesmit, rengeteg lehetőség áll előtted. - És, ha kertész, akar lenni, akkor abban fogom támogatni. Talán lelkiismeret furdalás visz rá, hogy így tegyek, nem tudom, nem érzem magamat másképpen, nem táncolnak pillangók a gyomromban, ugyanaz a nagy semmi van bennem, mint eddig. Ezt a lépést inkább a józan gondolkodás hozza, mintsem bármi más érzelmi ráhatás.
- Nem csak téged, de senkit sem engedtem soha olyan mélyre, hogy ezt meg tudja állapítani. - aprót rándítok a vállamon, és végül a hátam mögött támaszkodom meg a kezeimen. - Persze ettől függetlenül elképzelhető, hogy van valaki, aki kiismert már, ez előfordulhat. - De én magamtól senkinek nem ajánlottam fel ilyesmit, talán egyedül Salome ismer igazán. De ő a mesterem, még akkor is, ha már saját vérvonalam feje vagyok.
- Ezeket a megrendeléseket intézted a mai nap folyamán? - Nem számonkérés, pusztán érdeklődő kérdés, ha nem akar nem kell válaszolnia rá, nem akarom elszámoltatni semmivel sem.
- Akarod tudni, hogy miért esett rád a választásom? Akarod tudni, hogy miért vagy még mindig életben? - annak ellenére, hogy meg kellett volna őt ölnöm, amikor először megpillantottam. De mégsem voltam rá képes, pedig évezredeket gyilkoltam végig, az ő szeme láttára is mészároltam embereket, és rá mégsem tudtam kezet emelni.
Vissza az elejére Go down
Ren Kaima

Ember
Ember
Ren Kaima


Hozzászólások száma :
17

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyKedd Ápr. 22, 2014 1:56 am

Összeráncolom a homlokom kissé, de alig jelenik meg rajta így is ránc, életem világában maradtam meg, és egy apró hiúsági kérdés, sosem kell ráncokkal küzdenem, szerencsére akkoriban még nem voltak fényképezőgépek, mert akkor találnék magamról pár hasonló képet a könyvekben. Az meg nem hiányozna. Kellemetlen kérdéseket vetne fel. Ahogy a semmiből jött a mosolya, úgy tűnik is el, pedig jól állt, kicsit meglágyította az amúgy határozott, férfias arcát.
- Sejtettem. Majd utánaolvasok, de javarészt gondozni úgysem fogom ezeket, ahogy mondod egy kertészbe nem halunk meg ha heti egyszer rendbe tesz mindent - válaszolok, nem akarok kertész lenni. De akkor mi igen? Nem sok minden van amihez értenék a harcoláson kívül és a taktikázáson de az már letűnt koroké, ma már nincsenek háborúk, máshogy vívják őket, nem tűzzel és vassal.
- Nem hiszem hogy lenne ilyen, hacsak nem az aki megteremtett téged ilyennek amilyen vagy - gondolkodom el egy kicsit, és figyelem ahogy hátradől, fura hogy itt ül kint a fűben velem, annyira irreális elképzelés, de legalább nem vagyok egyedül. Abból bőven kijutott már, és minden társaságot meg kell becsülni, mert mindenkitől lehet valamit tanulni, és Nich még sok mindent nem mondott el nekem szerintem amit tudnom kell.
- Ezeket, meg könyveket rendeltem. Meg egy telefont - mutatom a kis érintős izét, amilyen neki is van, mert azt láttam hogyan kell simogatni hogy működjön. Életidegen a kezemben, de szükséges. Az enyém fehér, direkt fehéret kértem, ha már lehetett válogatni a színekben. A kérdésére bólintok.
- Természetesen akarom tudni, ha már eddig nem mondtad el a miértjét. Miért egy olyan embert választottál, aki olyan különböző tőled? - kérdezem, de nem helyezkedek máshogy törökülében vagyok, kényelmesen, egyenes háttal, mint mindig. Idegen kicsit ez a szűk ruha, de praktikus el kell ismerni, és talán neki is tetszhet rajtam. Nem tudom.
Vissza az elejére Go down
Nicholas

Vámpír
Vámpír
Nicholas


Hozzászólások száma :
86

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyKedd Ápr. 22, 2014 2:29 am

- Örülök, hogy így gondolod, mert a szobalányt, a komornyikot és a szakácsot, valamint a testőröket is szándékomban állt megtartani. A hiányukba, azt hiszem inkább belehalhatnánk. Legalábbis a testőrökébe fizikálisan, nagyobb az esély. - A többiek pedig a kényelmet szolgálják, tőlük sem kívánok megválni. Épp elég nehéz volt megbízható embereket találni a feladatra, nem szeretnék egyelőre újakat keresni helyettük.
- Esetleg lehetnél vendég előadó a japán történelmi órákon, hallottam már ilyesmiről, persze ott nem halandó szolgák oktatták a tananyagot, vagy akár nyithatsz egy saját iskolát, ahol harcművészetet oktathatsz, csak most nem katonáknak, hanem a gazdagok, unatkozó kölykeinek. Mint mondtam, minden lehetőség nyitva áll előtted. - Felpillantok a csillagokra, és a holdra, itt a város szélén, távol a fényektől, elég szépen kirajzolódnak a vonalaik, és tisztán csillognak. Milyen régen volt, hogy utoljára a csillagokat bámultam, anélkül, hogy az úti célt akartam volna kiolvasni belőlük. Csak simán nézni őket, és különböző alakzatokat keresni bennük. Ma már mindnek adtak nevet a csillagászok, de régen mi magunk alkottuk meg őket, a saját álomképeink szerint.
- Talán még ő sem igazán, előtte is voltak titkaim, nem is kevés. - Mint, ahogy mások előtt is, mert még Ren sem ismeri őket, pedig ő elméletileg a fejembe lát. De csak elméletileg, persze elkaphatott néhány pillanatot, vagy emléket, de mindig igyekeztem ügyelni, hogy ne lásson túl sokat. Nem mindig kellemesek azok a képek.
- Miért fehér? A fekete elegánsabb. - Persze igazából mindegy a színe, ha a funkcióját betölti, és én egyébként is fekete párti vagyok.
- Elhinnéd, ha azt mondanám, azért mert szembe akartam szállni a végzetemmel? - Nem tudom, hogy hisz-e egyáltalán a végzetben, én akkor hittem benne, mikor megláttam, akkor elhittem, hogy a sorsunk meg van írva, és nem akartam elfogadni, hogy valaki már döntött az enyémről. A magam ura vagyok, és az is akarok maradni.
Vissza az elejére Go down
Ren Kaima

Ember
Ember
Ren Kaima


Hozzászólások száma :
17

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyKedd Ápr. 22, 2014 2:49 am

- Való igaz hasznosak, és nekem sem áll szándékomban valamelyiket is elüldözni, nem vagyok egy túl nagy szakács, és valószínű hamar éhen halnék a hiányukban - mosolyodom el, sosem érdekelt a főzés, nem kényszerültem rá, és csak egészen egyszerű katona ételeket tudtam megcsinálni, amiről ma már azt sem tudják mi az. A másik meg elismerem hogy kényelmi funkció, és azt nem vetettem meg én sem soha, bár nem is hagytam hogy elpuhítsanak, hiszen nekem kellett a sereg élén járnom, diadalmasan. Nem hízhattam el, hogy a lovam se bírjon el. Vajon vannak itt lovak még? Valahol a városban?
- Harcművészetet? Úgy érted nyithatnék egy dojo-t, és a modern gyerekeknek taníthatnék hobbyból dolgokat a régmúltról? - csodálkozok rá, hiszen az... Pár óra múlt lenne az életemben, visszemenni, felidézni az ősi tanításokat, és tovább adni a bushido útját és... Az csodálatos lenne, és talán könnyebb lenne megszoknom, hiszen ha látom a modern kölyköket, akkor én is tanulhatok tőlük, kölcsönösen. Meggondolandó ötlet.
- Neked ez nem lenne ellenedre? A dojo... Nyilván van valami oka hogy kiengedtél, hogy valahol legyek vagy valamit megtegyek és ehhez veled kell lennem. Nem zavarna ez be? - nem tudom miért kérdezem meg, de elsősorban talán mert... nem gyűlölöm, és ha szüksége van rám, én nem fogom megtagadni a segítséget, mint ő tette. Nem akarok olyan lenni, mint ő. Soha.
- Mindenkinek vannak titkai, csak nem mindegy hogy mások elött, vagy önmaga előtt - jegyzem meg és elteszem a kis eszközt, ami fehér színben pompázik, mert nekem az tetszett.
- Mert a tied fekete. Így nem keverjük össze - kunkorodik egész picit felfelé a szám széle, amúgy sem lennénk képesek rá, hiszen neki a kezéhez van ragadva a telefonja néha.
- El. Hiszek a végzetben, de milyen értelemben van nekem közöm ehhez? Azt jövendölték neked hogy Edo első sóguna fogja a halálodat okozni? - kérdezek vissza, akkoriban még Edo volt a főváros, és ott éltem én is, a birtokomon, háborítatlanságba. Élveztem az uralkodásom hozta rendet és nyugalmat. Meg akartam házasodni, és abbahagyni a háborúzást, mint minden férfi.
Vissza az elejére Go down
Nicholas

Vámpír
Vámpír
Nicholas


Hozzászólások száma :
86

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyKedd Ápr. 22, 2014 3:03 am

- Éhen azért nem halnál, rengeteg étterem van a körzetben, manapság pénzért bármit meg lehet vásárolni. És a legtöbb dologért nem is kell sokat kiadni. Az emberek olcsóbbak lettek, mint régen voltak. - Manapság már teljes mértékben a pénz mozgatja a világot, régebben a rangok tették meg ugyanezt, és nem számított, ha például egy maharadzsának üres volt a kincstára, attól még uralkodott. Mára ez megváltozott, akkor uralkodsz, ha van pénzed, egyébként senki vagy. De az én szememben, még így is a többen tartoznak a senkik közé.
- Igen, így értettem. Ha ahhoz van kedved, akkor az teheted, ha megunod, akkor abbahagyod. Semmi nem kötelező, addig csinálod, amíg élvezed. De figyelmeztetlek, hogy a mai fiatalok egyáltalán nem olyanok, mint hajdanán voltak. Semmi tiszteletet nem mutatnak, szerintem nem is ismerik a szót. - Nem mintha én szoktam volna, de a kor azért az én javamra dönt. És, amíg én megkapom, ami úgy érzem, hogy kijár, addig feleslegesen én sem sértek meg másokat, mert tökéletesen értelmetlen dolognak tartom.
- Úgy gondolod, hogy titkolok valamit magam elől? - A szám jobb sarka felfelé görbül, majd el is konyul, mert talán van igazság abban, amit mondott. Talán van olyan, amit nem akarok bevallani magamnak. De az is lehet, hogy nincsen. Viszont most már nem hagy nyugodni a gondolat, és ott fog motoszkálni az elmém hátsó zugában, amíg ki nem derítem, hogy mi lehet az, ha van ilyen.
- Nagyon előrelátó gondolat, nehogy véletlenül elolvasd a titkos üzeneteimet. - Felvonom az egyik szemöldökömet, mert persze ezt én sem gondolom komolyan. Egyrészt nem gyanúsítanám meg azzal, hogy kutakodik utána, annál sokkal egyenesebb jellem, ami rólam nem mondható el.
- Nem, azt nem, hogy az első sógun, amíg meg nem láttalak, nem is tudtam, hogy te vagy az. - Visszautazom a múltba az emlékeimben, és ezúttal leengedem a pajzsomat, megvárva, míg ő is megteszi, hogy megmutathassam neki.
Vissza az elejére Go down
Ren Kaima

Ember
Ember
Ren Kaima


Hozzászólások száma :
17

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyKedd Ápr. 22, 2014 9:40 am

- Jó nem halnék, de megszotkam a szakács főztjét, mert sokszínűn használja a fűszereket és finomak az ételei. Azt már láttam hogy minden megvehető, és te megveszel mindenkit akit akarsz - jegyzem meg, mert le sem tagadhatná hogy élvezi a pénzének, vagyonának a hatalmát, ami régen nem volt így. A rang jelentett hatalmat és a jellem, hogy a hatalom ellenére milyen ember lett az illető. Sokszor a szegényeket jobban tisztelték mint a daimjókat. Megvolt az oka ennek is. Figyelem hogy mit válaszol, hiszen talán jó lenne és segítene rendet tenni, és megtalálni a helyem ebben a korban, mert más valamit tudni és látni, és más tapasztalni, és nekem sok mindent kell bepótolnom. Időm azonban mint a tenger.
- Régen is voltak akikben nem volt semmi tisztelet az idősek felé vagy mások felé - bennem sem volt sok, míg szamuráj nem lettem, az sok mindent megváltoztatott, dicsőség volt hogy a családomból csak nekem sikerült olyan szinten elsajátítani a harcot hogy bejárhassam a bushidot. Nem lehet mindenki harcos, még az elit klánokból sem, és a mienk az csak közepes volt. És mégis ismert az egész ország, az én országom...
- Ezt nem tőlem kell kérdezned, hanem magadtól. Engem nem engedsz a fejedbe - válaszolok neki ahogy letépek egy fűszálat és az ujjaim között forgatom, a másik helyett amit elejtettem a kérdése meglepősége miatt. Bár szerintem titkol maga előtt is valamit, de azt nem nekem kell tudnom. Én bűntudatra tippelnék.
- Na látod? Máris van egy haszna. Egyébként meg a fehér nekem jobban tetszik, a többi csak mese - legyintek halvány mosollyal, mert ez tetszett a fekete is elegáns, de túl komor hozzám.
- Én vagy az a kicsoda? Miért vagyok én a végzeted? Mondd el teljesen, kérlek - teszem hozzá az udvariasság kedvéért de annál jobbat tesz. Leereszti a pajzsot, én is követem a példáját hogy láthassam...
Vissza az elejére Go down
Nicholas

Vámpír
Vámpír
Nicholas


Hozzászólások száma :
86

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyKedd Ápr. 22, 2014 8:05 pm

- Könnyű hozzászokni, ahhoz, ami jó. - érteke vele egyet, mert bár csak közvetve, de nekem is ízlik, amit Ren megeszik. - Mindenkit azért én sem tudok megvásárolni, még akadnak emberek, akiknek vannak elveik, már, ha hagyom, hogy legyenek. - Ha a pénz nem elég, rengeteg más módszer létezik még a világon, amivel meg lehet valakit szerezni, és ha mégsem találnánk ilyen lehetőséget, akkor félre lehet állítani az útból, egyszer úgyis mindenki meghal.
- Valóban voltak ilyenek, de ez más, most meg sem lehet őket büntetni, mert az emberi törvények tiltják. Persze azokat is meg lehet kerülni, vagy titokban büntetni, hogy senkinek ne szúrjanak szemet. - Még pár évtizeddel ezelőtt is alkalmazhattak, akár az iskolákban is testi fenyítést, ha ma derülne ez ki, a tanár börtönbe kerülne érte. És ezt a nyavalyás kölykök is tudják, nem is félnek bármit elkövetni, amiről úgy gondolják, hogy megúszhatják.
- Ha beengednélek a fejembe, akkor ki tudnád deríteni, hogy mi az, amit titkolok magam elől? - vonom fel a szemöldököm szkeptikusan, mert ebben nem igazán hiszek. Hogy tudná megmondani, azt mi van a fejemben, ha én sem tudom? De lehet, hogy jobban ki tudná venni az ott meghúzódó érzelmekből, hogy mi lehet az. Talán egyszer kipróbáljuk, de nem ma, ennek még nincs itt az ideje.
- Mindegy is, csak annak örülök, hogy nem rózsaszín lett, az furcsán állna a kezedben. - zárom le egy halvány mosollyal. - De meg kell hagyni jól állnak neked a mai korok ruhái és kellékei. - Sokkal többet engednek láttatni a testéből, mint az elődei, a francia korok borzalmait meg ne emlegessük, azzal a sok fodorral és harisnyával és természetesen a legszörnyűbb paróka divatjával, még a hideg is kiráz, ha csak rájuk gondolok.
A pajzsaink lehulltak, és kiszakadunk a jelenből, egy sokkal ősibb korba, ami már nem létezik, aminek a létezésében senki nem hisz igazán. De hát a vámpírokról sem gondolták, hogy létezhetnek.
Tágas utcán haladok keresztül, ahol az éji óra ellenére hatalmas a forgat, amit az emberek és vámpírok okoznak. Hemzsegnek, nyüzsögnek körülöttem, drága ruhákba öltözve, ékszereikben csillogva, nevetnek, és táncolnak. Nincs kedvemre ez a mulatság ma éjjel, most is a könyvtárba igyekszem, de már belátom, hogy kár volt a főtéren keresztül vezető utat választanom. Alig múlt a tombolásomnak egy éve, hogy túl látok a vér és a kéj hívásán, még fiatal vámpírnak számítok Atlantisz földjén, és ezzel én is tisztában vagyok. Ahogy ezen morfondírozok egyszer csak megállít, egy sötét köpenybe burkolózott, görnyedt alak. Betegség szagát árasztja magából, az első gondolatom, hogy ellököm magamtól, de még mielőtt cselekedhetnék a nevemen szólít, és hátrébb tolja csuklyáját az arcából, feltárva előttem világtalan szemeit.

"Eljő a végzeted,
és véget ér az életed,
ragyognak ametiszt szemei
árnyakkal játszanak a hajnal fényei,
egy pillanat, egy dobbanás,
és a sorsod megtalál.
Letűnnek a korok, felkél az új nap,
te magad adod kezébe a hatalmat.
Ha megölöd, ha végzel vele..."

A képzelet tova tűnik, és mi megint egymást látjuk, én azokba a lila szemekbe pillantok most, amik a végzetemet hordozzák magukban. - Nem mondott többet az öreg, nem is emlékezett az egészre, megkérdezte, hogy nincs-e egy kis borom. - keserű mosoly játszik az ajkaimon, mert bár elég sok mindent elfelejtettem, ez az emlék örökre beleégett az elmémbe. - Ma már nem vagyok benne biztos, hogy akkoriban jól értelmeztem-e a próféciáját. Hogy akkor leszel a végzetem, ha megöllek, vagy akkor, ha nem. - szünetet tartok és elgondolkodom egy kissé. - De nem tudtam megtenni, gyenge voltam, a kíváncsiság gyengévé tett.
Vissza az elejére Go down
Ren Kaima

Ember
Ember
Ren Kaima


Hozzászólások száma :
17

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyCsüt. Ápr. 24, 2014 8:09 am

- Az biztos, régen is hamar megszoktam a szolgálóim hadát a palotában ahogy sógun lettem - bár előtte sem volt éppen silány életem ha jobban belegondolok, csak nem értékeltem eléggé. Heves kamasz voltam, és a katonaságnál értem meg rendesen és váltam férfivá a fogalmaink szerint. Az valahogy hiányzik, a kardjaim. Amikkel órákon át tudtam foglalkozni, edzeni vagy éppen élezni, rendben tartani.
- Szóval még nincs az egész város a kezedben? Micsoda meglepetés - mosolyodom el, hiszen kinéztem volna belőle hogy a másik pár vérvonallal is tengelyt akaszt és kitör a háború csak mert ő magának akarja a várost. Nekem annyira nem lenne kedvem háborúzni, erősebb vagyok mint az emberek és a legtöbb vérállat de a vámpírokkal szemben esélytelen. Csak nappal nem, hiszen akkor én szabadon mozoghatok, most már teljesen, amíg Nich meghal.
- Az emberi törvények őket védik? Nem sok mindent tudok a mostani törvényekről ami azt illeti, téged sosem érdekeltek. Ellenben teszik a dojo ötlete, lehet hogy meg fogom valósítani - sóhajtok, így nehéz lesz. Ahhoz hogy valamit elkezdjek, ismernem kell hogy mit tehetek meg és mit nem, lesz minek utánanéznem, mert csak ezek vannak, a pénz nem számít hiszen jelentős összegű vagyona van Nichnek és ez folyamatosan nő, és valamennyi részét én is felhasználhatom a saját céljaimra. Most már legalábbis. A kérdésére felvonom a szemöldököm, és elgondolkozom.
- Őszintén szólva nem tudom. Nem ismerlek annyira hogy tudjam mit rejtegetnél el még magad elől is hacsak nem lelkiismeretfurdalást... - szólalok meg kissé tétován, mert ez esélyes lenne, de ezt meg nem vallaná be, ennyire azért már ismerem. Na meg az utóbbi pár évtizedben beszédesebb volt, mint valaha és többször fordult elő hogy hajnalig velem maradt. Ami jó volt, mert nem a négy fal volt a társaságom. A ruhás kérdésére kicsit elmosolyodom.
- Pedig nagyon furcsák. Olyan szűk és nem suhogós anyag és meztelennek érzem magam benne pedig... - válaszolok, hiszen ezek nekem kicsit idegen holmik, annak ellenére hogy már van pár garnitúrám, és végigpróbáltam valamennyit, és majd veszek még később. Egyenlőre meg kell szoknom, hogy természetességgel viseljem ezeket, mint az összes többi ember aki ebben a korban él.
Aztán csak figyelek rá, hiszen leengedi a pajzsot, és egy emlékbe ránt vissza magával, valahová amikor én még nem is éltem, és az utcákat látva megborzongok, még így emléken keresztül is érzem a hely borongós hangulatát. Nézem amit ő is, és ahogy eléperdül egy öregember, meglepetten szusszanok fel, hiszen az öreg vak. Tejes fehér szemei talán semmit, talán sokkal többet látnak mint a többi emberé, bár ezt nehéz lenne megmondani. Hallgatom, baljós, reszelős hangját és az ametiszt szemekben ismerek magamra ahogy beszél, de hogy a végzet miként lennék én, az nem derül ki. Aztán visszarándul az emlék a jelenbe és mi újra egymással szemben ülünk, és visszanézek a tenger kék ékkő szemeibe.
- Szóval a szemeim a hibásak... Nekem senki nem jövendölte meg hogy találkoznék valakivel, aki másabb mint az emberek és nem hittem volna hogy a különlegesnek számító szemem hoz rám végül iylen sorsot - mert a korunkban nem sokunknak volt más színű szeme mint a barna vagy a fekete. Az hogy nekem ilyen lila lett, önmagában is érdekes volt, de végül is különleges is voltam, az első harcos aki uralkodóvá vált. Élő történelem, ahogy most mondanák.
- Valószínűleg akkor lettem volna ha megölsz. Megpróbáltak volna levadászni, szeretett uralkodó voltam, és bosszút vettek volna rajtad a halálomért - tippelem meg, hogy talán emiatt lettem volna az, de így már nem ölhetem meg, legyőztem a késztetést, hogy véget vessek mindkettőnk életének, mert vonz egy a kor és meg akarom ismerni, ha megadatott egy lehetőség használjam ki.
- A kíváncsiság nem egyenlő a gyengeséggel, te nem vagy gyenge.... - fordulok egy picit, hogy a profilom mutassam felé.
Vissza az elejére Go down
Nicholas

Vámpír
Vámpír
Nicholas


Hozzászólások száma :
86

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyCsüt. Ápr. 24, 2014 10:30 pm

- Hiányzik neked, az az élet? - kérdem tőle kíváncsian. Én magam szakítottam ki belőle, nem foglalkozva vele, hogy mit is jelenthet neki az egész. Az igazat megvallva engem sem kérdezett senki, amikor kiszakítottak, halandó életemből, de én egy percig sem bántam, bár nem is voltam bezárva hétszáz hosszú éven át, Salome kifejezetten jól bánt velem, legalábbis ahhoz képest, amit más vámpíroktól láttam. Elvégre simán megölhetett volna már az első évemben, amikor nem tudtam uralkodni magamon, de ő ehelyett türelmesen várt, hogy eltűnjön a maró sóvárgás az életemből, és csupán lüktető fájdalomként maradjon meg bennem, az idők végezetéig. Mert soha nem szabadulhatok meg tőle, sosem tudom teljesen kielégíteni, mindig ott dobog tompán a háttérben, amíg csak létezem.
- Nem, nincsen. A nagy tanács úgy döntött, hogy osztozik a városon. - Egy pillanatra kétkedve emelem meg a szemöldökömet, mint, aki ezt maga sem hiszi el. - Vagy legalábbis nyíltan nem üzenünk hadat egymásnak, de, te is tudod, hogy szövetségeket mindig lehet kötni, hogy aztán csendesen hátba lehessen támadni a másikat. - Én személy szerint sosem bíztam meg egyetlen vámpírban sem. Ez volt az első számú szabály, amit mesterem megtanított nekem. A vámpírok szeszélyesek és megbízhatatlanok, mert mindig megkeresik a kiskapukat.
- Az emberi törvények az élet szentségét védik, és az önkényes döntéshozatalt. Úgy gondolják, hogy a felállított bíróságoknak van joguk ítélkezni a másik felett, de te, mint magán ember nem emelhetsz kezet senkire sem. Már nincs meg az ősi igazság, ami szerint az erősek maradnak életben, a gyengék, pedig elpusztulnak. - aprót rándítok a vállamon, mert mindig is úgy gondoltam, hogy, aki nem érdemes rá, az minek éljen. Inkább pusztuljon a férgese, mielőtt az egész almafát megfertőzi.
- Nem vagyok biztos abban, hogy van lelkem, ami furdalhatna. Igyekszem úgy élni az életem, hogy ne bánjak meg semmit. - nem mondom, hogy nem érzem úgy néha, hogy rossz döntést hoztam, de azt igyekszem korrigálni, ha van rá lehetőségem.
- Idővel meg fogod őket szokni, de, ha nagyon nem megy járhatsz a megszokott ruháidban, de azt tudnod kell, hogy nem kis feltűnést fogsz kelteni az emberek körében, még ha a körzetemben elég sok hagyományos japán létesítmény is van.
Kis utazásunk végeztével visszaállítom a pajzsaimat az eredeti helyükre, nem igazán megszokott nálam sem, hogy bárkit is beengedjek, még ha Renről is van szó. Mutattam neki olykor dolgokat, hogy tisztában legyen a világgal, de sosem engedtem őt túlságosan mélyre, mindig csak azt láthatta, amit engedtem neki. A jóslat emléke pedig még mindig különös hatással van rám, és megkavarja az egyébként érzelemmentes világomat.
- Részben a szemeid. - bólintok a kérdésére - És részben, az, hogy ennyire gyönyörű vagy. - mert, ha nem lenne ilyen szépséges, valószínűleg egyszerűen lemészároltam volna azon az éjszakán, az embereivel együtt. Ehelyett hagytam, hogy távozzon és az éjszaka hátralevő részében, és a nappali ébredésem után, a koporsóm biztonságában gondolkodtam, és terveztem meg a következő lépésemet. Talán még így is elhamarkodottan döntöttem, de akkor úgy éreztem, hogy ezt kell tennem.
- Te jósoltattál magadnak valaha is, hogy ilyesmit megjövendölhessenek neked? - kérdem tőle, bár tudom, hogy japánban is voltak hasonló jövendölések, nem tudom, hogy ő valaha is részt vett volna bennük.
Megnyalom az ajkaimat, és apró mosoly jelenik meg rajtuk. - Ahhoz el kellett volna kapniuk az embereidnek. Nincs tudomásom arról, hogy bármelyik halandó képes lenne repülni. De lehet, hogy igazad van, és akkor lettél volna a végzetem, ha meghalsz. De az is lehet, hogy a végzetem csak ezután következik majd be, és mindez azért, mert akkor életeben hagytalak. - Kinyújtom a kezemet felé, és a haját a füle mögé tűröm, hogy jobban láthassam a profilját. Szoborszerű szépségét nem tudtam megunni a hétszáz év alatt. Ha ránézek elfog a sóvárgás, hogy megérinthessem. Ez részben annak köszönhető, hogy a halandó szolgám, és én a mestere vagyok, részben pedig annak, hogy a vérvonalam egyik alapvető szükséglete az érintés. Nálam ez még inkább így van. A hívóállataim révén ez csak erősödött bennem. Ettől függetlenül ritkán nem sokaknak engedem meg, hogy csak úgy hozzám érjenek, hacsak nem a szex van éppen terítéken. És részben annak is köszönhető, hogy hétszáz éve csak figyelem őt, és vágyom rá, de sosem értem hozzá. Túl hosszú ez az idő a kielégítetlen vágy számára.
- A kíváncsiság érzelmeket szül, az érzelmek gyengítenek. Gyenge voltam. - jelentem ki komolyan, és mivel ezzel tisztában vagyok, igyekeztem is úgy élni, hogy az érzelmeim ne mutatkozzanak rajtam, sőt, hogy ne érezzek senki iránt semmit. Ha kővé változtatod a szívedet, nem tudják kiszakítani belőled, ha mégis, nem számít, hiszen csak egy kavicsot foghatnak a kezükbe, semmi többet.
Vissza az elejére Go down
Ren Kaima

Ember
Ember
Ren Kaima


Hozzászólások száma :
17

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyPént. Ápr. 25, 2014 9:54 am

- Egy kicsit. Van ami hiányzik van ami nem, de ha visszamehetnék oda ahol kettészakadt az életem, megtenném azt hiszem - sóhajtok és elmerengek mi mindent vesztettem el, és mi mindent nyertem ezzel a dologgal, és belegondolva a legrégebb óta élő ember lehetek ebben a városban hiszen még igazi szamuráj voltam amikor meghaltam a világ számára. Bár az országom nem esett szét, tovább él a mai napig ami kis elégedettséggel tölt el azért, bár tudom hogy valószínűleg senki nem emlékszik már a nevemre. Nicholas hangja ránt vissza és rápillantok.
- Értem, szóval nincs. Érdekes ez a város nem olyan rohanó mint ahol legtóbb éltünk az sokkal zajosabb volt és színesebb - teszem hozzá elgondolkodva nem tudom melyik volt az, csak azt hogy ez Akrasia, vagy a Pokol Városa.
- Igen tudom, a felszín alatt több lapul, mint amennyi látszik - értek vele ebben egyet, hiszen ez így van, talán mindig is így volt, és ő is láthatott valamit bennem amiért itt vagyunk és biztosan én is észrevettem az ő felszíne alatt valamit hogy nem gyűlölöm azért, amit tett. Pedig talán azt kellene tennem, a legtöbben azt tennék. Magam sem értem miért van ez. Talán mert a kötelékünk erősebb annál hogy megengedjem magamnak ezt az érzelmet.
- A emberi törvények nem tudnak semmit szinte, olvasgattam őket és a fele értelmetlenség. Hogy védjen meg valakit a törvény ha itt enged, amott meg tilt? - ráncolom a homlokom, és még én is ezt az ősi rendet ismertem meg hogy az erősek uralkodnak, de segíteniük kell a gyengéket is, hiszen a gyenkék teszik az erőseket erőssé.
- Akkor nincs, nem tudom mit rejtegethetnél még önmagad elől, de időven biztosan rájössz magad is ha van ilyen. Van olyan amit már mgbántanál? - vonom meg kecsesen a vállam, és még szinte furcsa hogy nem moccan vele egy fél ruhatár.
- Meg fogom szokni, nem élhetek többé a múltban, hozzá kell szokjak ehhez a világhoz, és el kell vegyülnöm azt yukatában nehezen tudnám megtenni, csak még furcsák. Szűkek és olyan érdekes a viselésük... - ennek ellenére akadt aki megnézett már magának de hogy mit gondolhatott, azt nem tudom. Milyen látott ezekben a ruhákban hosszú hajjal? Gyanúsan sok japán létesítménybe szaladtam bele a sétáim folyamán, de nem gondolok bele hogy miattam lenne ez, talán véletlenül jött ki így. Kicsit mintha lassabban kattanna helyre a pajzsom, és érzek valamit felőle, de nem tudom beazonosítani és mielőtt közelebb mennék, bezáródik a pajzs, kívül maradok rajta de nem erőltetem. Talán olyasmi lehet amit nem akar megosztani velem. Sok ilyesmi van így is.
- Gyönyörűnek látsz? - pillantok rá kissé meglepetten hiszen akkoriban minden voltam csak gyönyörű nem. A kor átlagossága volt jellemző rám, csak a szemeim voltak más színűek mint a legtöbb embernek. A kérdése elgondolkodtat.
- Nem, én nem tettem ilyesmit. Nem akartam hogy megmndják mi lesz a sorsom, én abban hiszek hogy én írom az életem könyvét, és nem mások helyettem. Egészen addig helytálló volt amíg el nem raboltál - nézek rá, nem szemrehányásként mondom, már nem. Puszta tény, semmi több. Tény azonban hogy sosem kértem jövendő mondót, és ha akartak is jövendölni nekem messze elhajtottam az embert még mielőtt elmondhatta volna mit akart. Öntörvényű ember voltam akkor is.
- Az érzelmek nem gyengítenek el, csak ha hagyod. Ha viszont hagyod, néha nagyobb erőt adhatnak mint a legerősebb fegyver a világon - bár nyilvánvaló hogy sosem érezte még ezt az érzést, és senki nem is mondta neki hogy mit kellene tennie, és hogyan bánnia az emberekkel, többek között azzal aki a legközelebb áll hozzá. A saját halandó szolgájával. Rápillantok ahogy eligazítja a hajam, alig érintett meg a sok év alatt. Pedig tudom hogy vágyik erre. És azt is tudom hogy neki kell kezdeményeznie, nem nekem.
Vissza az elejére Go down
Nicholas

Vámpír
Vámpír
Nicholas


Hozzászólások száma :
86

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptySzomb. Ápr. 26, 2014 11:28 pm

- Ha lehetne, és meg tudnám tenni, hogy visszaadom a régi életedet. - megnyalom az ajkaimat és csak egy kis szünet után folytatom. - Én akkor sem csinálnám másképp, és nem adnám vissza a régi életedet. És ez az önzőségemnek köszönhető. - Ha visszatérnénk a múltba és választhatnék, hogy hagyjam-e élni a megszokott világában, én újra és újra elragadnám őt, és a sajátomnak akarnám akkor is.
- A mi körzetünk viszonylag nyugodtnak tekinthető, az ügyeinket csendben intézzük, és nem szeretem a túl sok járművet sem az utakon. A többi körzethez képest valóban nyugodtabb a miénk, és a legtöbb városhoz képest is. - Csak mi után befejeztem a mondatokat, akkor esik le, hogy mit is mondtam, végig úgy gondoltam, hogy a miénk, nem az enyém, ahogy eddig mindig minden. A miénk, és mg csak most engedtem szabadon. Valóban ő lesz a végzetem, ha így folytatom, de miért nem zavar most már engem? Miért nem aggódom, amiatt, ha ő dönthet a sorsomról? Mi változott? Hiába vizsgálom magamat, még nem sikerült kiderítenem, de rá fogok jönni, mert tudnom kell.
- Valóban értelmetlenek, de ha elkapnak valódi büntetést lehet értük kapni, bár ez régebben is így volt, viszont manapság az emberek többször fordulnak segítségért a törvényhez, mint bármikor az évezredek alatt. És sok esetben, nem mindben, de gyakran valóban az igazság győz. Persze mindig vannak kivételek, mert mindenki megvehető, vagy jobban tudja manipulálni az igazságot. - Nem egyszer és nem kétszer fordultam már hasonló esethez az évek alatt, ha valamilyen döntés nem az én érdekeimet szolgálta. Mindent meg lehet úszni, és olyan vádakkal is kerülhet valaki rács mögé, amiket el sem követett. Ez minden tárgyalás buktató köve, az igazságot kevesen látják meg igazán. Főleg, ha teszem azt bűbájok segítik elfedni a valóságot, árnyakba burkolva azt.
- Sok mindent tettem, amit megbánhatnék, de lenne annak bármi értelme? Mennybe jutok, ha bűnbocsánatot kérek? Feloldoz-e bárki is a tetteim alól? Változik bármi is a múltban, ha megbánom a bűneimet? - újra felülök, és közelebb hajolok hozzá, egyenesen a szemeibe nézve. Nem gondolom azt, hogy a múlton változtatni lehet. A jövőnket még formálhatjuk kedvünk szerint, de a múltunkról legfeljebb hazudhatunk vagy elfelejthetjük. De ettől még nem fog változni semmi.
- Mindenhez hozzá lehet szokni, de ha a városban, nem itthon nyugodtan hordhatsz más ruhákat is, ha inkább kedvedre van. - szeretem yukatában látni, azok a ruhák emelik ki igazán fenséges szépségét, azok mutatják meg valójában, hogy milyen nagyszerű uralkodó is volt, mielőtt közbe nem léptem.
- Mindig gyönyörűnek láttalak. Ez sosem változott. - Egyszerű igazság ez, mert bárhogy próbáltam, bárhogy akartam sosem tudtam másnak látni. Hiába fogadtam az ágyamba szebbnél szebb nőket és férfiakat, hiába volt Salome a mesterem, egyikük szépségét sem láttam, annyira szemet kápráztatónak, mint az előttem ülő férfiét.
- Én sem kértem a jóslatból, magad is láthattad, hogy véletlenül botlottam bele a öregbe, hívd sorsnak, vagy aminek szeretnéd, nem változtat azon, hogy a jóslatot meghallgattam, és ez befolyásolta a döntéseimet. - még akkor is, ha nem kellett volna foglalkoznom velük. Még akkor is, ha más döntést kellett volna hoznom. De nem tudhatjuk, hogy mi történt volna akkor, ha ott hagyom. Ezt senki nem fogja nekem megjósolni, és nem is érdemes foglalkozni vele.
- Félek az érzelmektől. - vallom be neki suttogva. Sosem mondtam még másnak, de, ha a halandó szolgámban nem kezdek el bízni, akkor kiben fogok? Ha neki nem mondhatok el bármit, akkor kinek? Az évezredek alatt mindig magányos voltam, még akkor is, miután ő már mellettem volt. Csak azért, mert nem mertem bízni benne, de itt az ideje, hogy elkezdjem...
Vissza az elejére Go down
Ren Kaima

Ember
Ember
Ren Kaima


Hozzászólások száma :
17

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyVas. Ápr. 27, 2014 11:31 am

Szinte még nem is volt rá alkalom hogy így beszélgessünk, szabadon nem csak arról, amiről ő akart beszélni, vagy éppen mesélni hanem hogy volt lehetőségem vissza válaszolni. Most van, és ki is használom.
- Kár ezen gondolkodni, bármekkora erőd is van, van amire még így sem leszel soha képes. Megváltoztatni a múltat... visszahozni a régi korokat, egyszerűen csak nem lehetséges - mosolyodom el kissé szomorkásan, hiszen tudom hogy miért tette, most már tudom, hogy önző módon csakis a saját végzetével foglalkozva ragadt el az éjszakában. Nem tehettem semmit ellene, faji különbségeink miatt annyival jobb volt, erősebb és gyorsabb. Esélyem sem volt.
- Igen észrevettem hogy nem olyan hangos, meg forgalmas, bár nem értettem miért, sokkal nagyobb nyüzsgésre számítottam, de nem bánom hogy így alakult, legalább volt időm mindent megnézni és lassan meg fogom szokni - teszem hozzá, hiszen ebben a világban nincs már más választásom, el kell fogadnom és meg szokni a technikát, és felvenni az élet ritmusát, ami szinte pulzál még itt a városban is, a sok természetfeletti energia jelen van, bár nekem nem árthatnak. Valószínűleg senki nem olyan ostoba hogy Nicholassal akarjon szembekerülni, mi több. Egy dühös Nicholassal. Halovány mosollyal nyugtázom, hogy azt mondta a "mienk" és nem azt hogy az "enyém". Lehet hogy... ezzel okoznám a végzetét, hogy érzelmeket váltok ki belőle, olyasmit amit nem is akart osem érezni? Hogy ráveszem arra hogy élőbb legyen?
- Szóval többször győz az igazság, de a korrupció mint mindig, most is jelen van és valószínűleg jelen is lesz - sóhajtom, nem egyszer néztem végig hogy Nich a gyönyörű szemeinek hála úszott meg nem egy balhát, hiszen elbájolta őket. Hogy neki kedvezzenek. Ma már ez is büntetendő, de ha nem tud róla senki, akkor nincs is bűn. Teljesen logikus még mindig.
- Nem változik a múlt, de segíthet abban, hogy a jövő más legyen, és kevesebb dolgot bánj meg ha legközelebb visszagondolsz. Bár azt hiszem ezt is a legjobb embernek mondom éppen - húzom bánatos, nem túl vidám mosolyra az ajkam, de egyenlőre még nem vagyok éppen a helyzet magaslatán, még nem tudok mindent értékelni és még erősebb az átmeneti fájdalom, mint az új iránti vágy és lelkesedés. Feltépett sebek ezek, amik lassan de mégis véreznek.
- Nem tudom még. Lehet hogy úgy jobb lesz, bár tetszenek ezek a ruhák kifejezetten jól mutatnak rajtam is - vallom be, mert sokat toporogtam a tükör előtt hogy ki merjek-e menni ezekben de végül kimentem és több meglepett sustorgást hallottam, és találgatásokat ki lehetek. Yukatában joban éreztem volna magam, de az már nem ide való. Noha biztos vagyok benne hogy itt ebben a házban azaz itthon még gyakran elő fog fordulni hogy belebújok. Az az egy dolog maradt meg nekem.
- Miért láttál annak? Akkoriban teljesen átlagosnak számítottam, minden második szamurájra jellemző volt a hosszú haj és csinos arc - sóhajtok, mert azért tudat alatt kicsit hízeleg hogy szépnek gondolt, pedig tudatában vagyok annak hogy semmi különleges nincs a külsőmön.
- Igen láttam, de elfelejthetted volna ha akarod. Fiygelmen kívül hagyhattad volna az öreg szavait, mint oly sok más emberét akit hajdan eltapostál. Őt is eltaposhattad volna ha akarod. De nem akartad  - nézek rá ahogy közelebb hajol, és nem riadok meg, már nem félek tőle, mert sosem bántott, nem tett velem semmi rosszat azontúl hogy elvette a szabadságom, hüvelybe zárt egy éles kardot, amit hosszú évekig ki sem húzott onnan. Hiszen a sors kezében én csak a kard vagyok. A vallomása kissé meglep, de végül megtöröm a szokást, hogy nem érintjük egymást, és előrenyúlva fogom meg a kezét.
- Pedig nagyon erőssé tehetne ha hagynád. De akarnod kell, nem nekem, neked - mondom ki, és orgonaszín szemeim nem eresztik el egy pillanatra a szemeit, hanem a pajzsán át kopogtatok be, mutatni szeretnék neki egy képet és amint enged, elő is hívom. Az én korom, a szamurájok kis köre, akkoriban még csak kósza ronin voltam, de voltak társaim. És az emléken keresztül a közös programot, és a bizalmat mutatom neki, mielőtt újra kizárnák, ahogy egy emlék kép félbe marad, ott már karddal a kezemben állók, háttal egy társamnak. Azt nem kell látnia, arra nem vagyok büszke.
Vissza az elejére Go down
Nicholas

Vámpír
Vámpír
Nicholas


Hozzászólások száma :
86

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyCsüt. Május 01, 2014 12:35 am

- Valóban nem lehet változtatni a múlton. A régi korok nem hiányoznak. Talán csak néhány régi szokás, de tartom magam ahhoz, hogy a haladás útját kell követnünk. Itt az ideje, annak, hogy többé ne éljünk a múltban. - Mert bár olykor nekem is hiányoznak bizonyos dolgok a múltból, azoknak ma már nincs helyük a világban, vagy csak nagyon nehezen lehetne megvalósítani őket. Ezért kár is rajtuk gondolkodni.
- Mert így is van épp elég nyüzsgés az életemben, az újságírók szinte állandó jelleggel a klubjaim körül lebzselnek, így oda elég nehéz észrevétlenül eljutni. De szerintem hamarosan el fog múlni az újdonság varázsa, és ott is nyugalmasabb lesz a helyzet. - Vagy legalábbis reménykedem benne, mert a sok kamera, ugyan rengeteg hírverést ad, de elég nehéz becsempészni azokat az embereket, vagy természetfelettieket, akik nem akarnak megjelenni az újságok hasábjain.
- A korrupció minden korban jelen volt, van és lesz. Esetleg más-más álarcot ölt majd. De ahogy a vámpírok, úgy az emberek is igazán gyarló természetűek. Talán el sem hinnéd, de vannak gonoszabb emberek, a vámpíroknál. - Persze, nekik kevesebb a hatalmuk, de minden csak nézőpont kérdése. Hiszen, teszem azt, amíg egy vámpírnak íratlan szabályként be kell tartania a szavát, addig az embereket semmi hasonló nem tartja vissza, az ellenkezőjétől.
- Milyen jövőt szeretnél Ren? Milyen jövőt képzelsz el nekünk? - Valóban érdekel, hogy mit szeretne, talán életünk során most először vagyok képes arra, hogy meghallgassam, és talán szívemre vegyem, azt, amit mond. Persze csak, ha van szívem, amiben nem mindig vagyok biztos.
Kissé meghökkent, a válasza, hogy szerinte kifejezetten jól állnak neki a mai kor ruhái, mert bár nem állít valótlanságot, tényleg nagyon jól mutat bennük, furcsa az ő szájából ilyesmit hallani. - Híúság, a neved Ren Kaima! - És nem tehetek róla, de mosolyra húzódik a szám, el is fordítom a fejem és a távolba révedve harapok bele az ajkamba, hogy ne nevessek fel hangosan, felsértve a számat.
- Miért láttalak annak? Te meg tudod mondani, hogy miért látod szépnek a japán keretet, amit ide tervezel? Meg tudod mondani, hogy miért látod az egyik virágot szebbnek, mint a másikat? - A szépség számomra viszonylagos fogalom, képes vagyok szépet látni olyan dolgokban is, amikben mások nem, és csúfak látnia, azt amiért mások teljesen oda vannak.
- Magam sem tudom, hogy mit akartam akkor, nem tudom, hogy miért nem gázoltam át rajta, és nem tudom megmondani, hogy miért nem hagytam egyszerűen figyelmen kívül. Nem tudom, hogy miért emlékeztem rá, még több ezer évvel később is. És egyre több dolgot nem tudok, amióta velem vagy. - És hiába beszélgetünk, valójában úgy érzem, hogy egyre kevesebb dologban vagyok biztos. A közelsége is másképp hat rám, mint régebben. Mindig vigyázva értem, hozzá, ha meg kellett tennem, mintha törékeny baba volna, akit óvni kell. De azt hiszem, hogy inkább csak magamat védtem azzal, hogy nem érintem meg, hogy távol tartom magamtól. Csak nézem, ahogy a kezét az enyémre kulcsolja, de pár pillanat múlva én is bezárom az ujjaim a keze körül, és képtelen vagyok levenni a szemem az egybe fonódó kezünkről.
- Akarom. - elveszek orgonaszín szemeinek fogságában, és suttogom erőtlenül, mert furcsa, ismeretlen érzés szorítja össze szívemet az emlékének hatására, amit mutat nekem. Nem is értem pontosan, hogy mit láttam, akkor. - Mi volt ez?
Vissza az elejére Go down
Ren Kaima

Ember
Ember
Ren Kaima


Hozzászólások száma :
17

Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren EmptyCsüt. Május 01, 2014 9:08 am

-Nem lehet pedig még nagyon szeretném. Meg fogom szokni ezt is, hiszen haladnom kell nekem is, de azért te előnyben vagy ilyen téren, nekem kicsit több időbe fog telni hogy felvegyem a ritmust - mosolyodok el kissé szárazon, hiszen nem keseregetek folyamatosan azon hogy mit vesztettem el, haladnom kell, és az újra az ismeretlenre koncenrtálni hiszen nem leszek egyedül, és van aki mellettem fog állni úgy hiszem. Ha ennyi éven át vigyázott rám a maga módján, akkor nem hiszem hogy ezt most fogja abbahagyni.
- Népszerű vagy a nyilvánosság előtt, nem csodálom. Mindig kell egy reklámarc, és egy üzletember vagyis vámpír éppen megteszi, nem? Hiszen még elég gyerekcipőbe jár ez legaláli életmód - ráncolom a homlokom egy kcisit, mert úgy emlékszem Nich emlékei között kutatva hogy ez egy elég újkeletű dolog még, és sokan nem is örülnek neki hogy ennyire a természetfeletti nyerte el az uralmat a város felett. Bár sok mindent nem tehetnek hivatalosan, hiszen a törvény már védi őket is, esetleg aljas orv módszerekkel tehetnek, de azok meg nem élik túl. Egy vámpírt nehéz megölni, ha meg túléli akkor jajj annak az ostobának aki megsértette.
- Úgy tűnik ez egy olyasmi aminek mindegy minden, mindig jelen lesz az emberek életében és nem akar eltűnni. Bár én szerencsére nem ismertem annyira, nálunk nem volt jellemző és nem is bánom - bár később ott is felütötte a fejét ami azt illeti, de azt már nem láttam, nem éltem meg testközelből, így távolinak hat az élmény. A kérdésére meglepődöm kicsit, soha nem kérdezett még ilyesmit, és nem tudom mit mondhatnék erre így hirtelen.
- Nem tudom. Nincsenek nagy álmaim jelenleg. Amit akartam az mind a kútba fulladt és még nem volt lehetőségem új célt találni ami érdekelne annyira hogy tegyek érte. Biztosan lesz majd, de jelenleg elég a nyugalom, és hogy ismerkedek mindennel - már már nyugodalmas hétköznapok, amiket most már normálisan élhetek meg, hogy láthatom a napfényt, ennyi év után azt hittem sosem fogom látni újra, és amikor mégis, ott álltam a kelő nap fényében és elszorult a szívem a látványra. A kijelentésére miszerint hiú volnék felkuncogok.
- Én soha nem mondtam hogy ne lenne egészséges önbecsülésem - kuncogok felfelé kunkorodó száj széllel, hiszen jóképű voltam a magam idejében, csak éppen ez évszázadokkal ezelőtt volt. És el kell ismernem tényleg jól állnak ezek a szűkebb ruhák annak ellenére hogy szokatlan a viselésük még. Még, és ahogy elnézem a mostani divatot, még akár címlap fiú is lehetnék.
- Jogos a kérdés, mindenkinek mást jelent a szép fogalma, én elfogult vagyok a japán dolgokkal kapcsolatban mivel magam is az vagyok, és nekünk mindig is fontos volt hogy mi vesz körül, ha szépek voltak a virágok, vagy a cseresznyefák akkor jobban éreztük magunkat mert rájuk nézve mosolyt csaltak az arcunkra - próbálom megmagyarázni hogy nekem miért szép valami de nem hiszem hogy ebbe jobban el kellene merülnünk, mert nem tudom hogy ő mit láthatott benne, éppen bennem a szememen túl, amiről beszélt neki egy öreg jós. Az ilyeneket mindig kerültem, sosem akartam tudni, hiszen a saját történetem csakis én írom, senki más. És ez ellen még a Sors sm tehet akit kicsúfolva még mindig élek.
- Én átgázoltam volna rajta, nekem nem mondta meg soha senki hogy mi lesz a végzetem, és hogyan éljek, magamra számíthattam csak, és magamtól értem el mindent amit elértem a végére. Mindent tudsz amit tudnod kell nem? Eddig nem bizonytalaníthattalak el, hiszen alig szóltál hozzám - pillantok rá, és visszahúzom a pajzsom a rövidke emlékkép után, amit mutatni akartam neki, a teljes múltam nem ismeri, sosem akart betörni az elmémbe és én sem az övébe, ez valahogy amolyan kimondatlan megegyezés maradt.
- Amit láttál, azt bizalomnak hívják, és mi bíztunk egymásban és nem csak a saját, hanem egymás örömát is kerestük. Te nem ismered az érzést, mert sok sok évig csak önmagadért tettél bármit is, másért nem. Ezen változtathatsz... - azt már nem teszem hozzá hogy az első lépése ennek az volt, hogy szabadon engedett. Talán nem teljesen olyan amilyennek gondoltam.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nicholas rezidencia - Nick - Ren   Nicholas rezidencia - Nick - Ren Empty

Vissza az elejére Go down
 

Nicholas rezidencia - Nick - Ren

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Nicholas
» Nicholas & Maxxie
» Nicholas ajándékai
» Nicholas & Benjamin - Black Velvet Night Club

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Az éjszaka árnyai :: Hell City :: Házak-