Nicholas & Benjamin - Black Velvet Night Club

Ember Hozzászólások száma : 17

Tíz perce állok a tükör előtt és összeráncolt homlokkal bámulom magam. Normál esetben nem tart ennyi ideig, míg elkészülök, de a mai nem egy átlagos eset. Ahhoz, hogy elérjem célom, remekül kell kinéznem, ez pedig, bár vagy ötször kellett átöltöznöm hozzá, sikerül is.
A farmer - póló kombinációt, szoros, fekete bőrnadrágra és sötétkék, szűk ingre cseréltem. Lábamon elegáns cipő, hajam pedig, bár továbbra is kócos, most szándékosan ilyen, nem pedig azért, mert elaludtam. Soha senki nem panaszkodott még a külsőmre, de most, ezt minden egoizmus nélkül kijelenthetem, tökéletesen nézek ki.
A biztonság kedvéért, azért még egyszer körbefordulok a teljes alakos tükör előtt, minden porcikámat megvizsgálva, majd a térképet kezembe véve elindulok. Rég sötét van már, így szerencsére csak kevesen mászkálnak az utcán és ők se foglalkoznak velem.
Tökéletes, megtörhetetlennek hitt magabiztossággal lépkedek, de, minél közelebb érek a klubhoz, annál kevésbé tartom jó ötletnek ezt az egészet. S mire odaérek, legszívesebben sarkon fordulnék, és hazarohannék.
Viszont ennyi készülődés, öngyőzködés és egyéb után, kellemetlen lenne elmenni, így összekaparom jól elrejtőzött, maradék bátorságomat, és egy nagy levegőt véve megközelítem a bejáratot.
Bízok benne, hogy senki nem fog megállítani, s ennek elérése érdekében magabiztosan mosolygok mindenkire. Nem feltűnően, csak úgy, mintha gyakran járnék ide és pontosan tudnám, mire készülök.
Feszült vagyok és aggódok is, de ez nem látszik meg rajtam, egészen addig, míg be nem lépek a klubba. Ekkor viszont megengedek magamnak egy hosszú, megkönnyebbült sóhajt, s csak ezután vergődök át a vendégeken és cserkészem be a pultost.
- Vodkát, tisztán, köszönöm. - mosolygok rá. Semmi kedvem inni, de tudom, hogy ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljon velem, rendelnem kell.
Megvárom, hogy megeméssze a kérést és elém rakja az italt, valódi kérésemmel pedig csak ezután támadom le.
Határozottan, továbbra is bájosan mosolyogva kérem meg, hogy irányítson át bárkihez, aki csak kicsit is főnökszerű itt. Bár a részletekre nem térek ki, elárulom neki, hogy nincs semmi rossz szándékom, csupán munkaügyben néztem be ide.

Vámpír Hozzászólások száma : 86

Délután óta vagyok ébren, de csak átvánszorogtam a szobámba, és bevackoltam magam egy halom szőrme közé, kényelmesen elterülve. Abban, hogy van hatalmad, és van hol megvetned a lábadat az egyik legjobb dolog, hogy a reggelid ágyba jön, és ráadásul magától. Akkoriban, mikor vándoroltam, gyakran fordult elő, hogy a délutáni ébredésem miatt a koporsómba kényszerültem, amíg a nap le nem ment. Most már a saját házunk egy részében szabadon mászkálhatok, anélkül, hogy a napfény elérhetne hozzám.
Azért hátulütője is akad a dolognak, hiszen oda kell figyelnem, hogy az emberek ne vérezzenek el, illetve halálozzanak el végkimerültségben, bár az oroszlánok egészen jól bírják a gyűrődést, a két nőstény még csak át sem változott, míg a testüket "szerettem". Annyi vért sikerült magamhoz venni, hogy úgy érzem teljesen tele vagyok. Az állandóan lüktető kéjvágyat is magam mögött hagytam, de tudom, hogy ez előbb fogja felütni a fejét, mint a vér iránti sóvárgásom. Egy lazító fürdő után, háromrészes, szürke öltönybe bújok, kék selyemnyakkendővel dobom fel az összeállítást, de csak ez és a szemem kékje az egyetlen igazi színfolt rajtam ma esete.
A Black Velvetbe elölről megyek be, nem szeretek bujdosni, máshol sem, a saját házam táján, pedig kifejezetten idegesítő. Előveszem széles műmosolyomat, ami még nem engedi láttatni a szemfogaimat, de elég valódinak tűnik ahhoz, hogy mindenki azt képzelje, mennyire boldog vagyok.
A pillantásom a színpadra téved, épp felkonferálják a következő fellépőt, a nők sikongatásai töltik el a fülemet a név hallatán. Elégedetten pásztázom végig a közönséget, mert szép számmal jelentek meg, amikor a pultos a tekintetével int az egyik vendég felé, így arra veszem az irányt.
- Üdvözlöm a Black Velvetben! Nicholas vagyok! Esetleg gondja akadt a kiszolgálással? - nem mulasztom el végighordozni rajta szememet, és megállapítom magamban, hogy egész csinos kis arccal hozott össze az élet.

Ember Hozzászólások száma : 17

A napom nagy részét otthon töltöttem, az egész délutánom ráment arra, hogy megfelelő öltözéket válasszak és kifogástalanná tegyem külsőmet. Az ilyen cicomázkodás nem jellemző rám, most viszont, ahhoz, hogy egyáltalán esélyem legyen elérni célom, tökéletesen kell kinéznem. El kell érnem, hogy a klub főnöke úgy érezze, hiba lenne nem felvennie.
Próbálok határozottnak, magabiztosnak tűnni, de mindez csak addig tart, míg el nem jutok a szórakozóhelyig. Ott megtorpanok, és még az is megfordul fejemben, hogy jobb lenne elfelejteni a tervet és hazamenni inkább.
Ez azonban gyávaság lenne és biztos vagyok benne, hogy örökké bánnám, amiért hagytam elúszni egy ilyen lehetőséget, így hát veszek egy mély levegőt, és bemegyek.
Probléma nélkül jutok be a klubba, s utamat egyenesen a pult felé veszem. A mixerek tűnnek a legbarátságosabbnak, így miután italt rendeltem, kérésemet is előadom egyiküknek.
Míg várok, türelmesen üldögélek a székén, s a tömeget pásztázom, pillantásom pedig csak akkor fordítom el a hangosan sikoltozó nőkről, mikor megszólítanak. Érzékelem, ahogy a férfi végigmér, de nem jövök zavarba, csupán kihúzom magam kicsit. Az ilyesmihez hozzá vagyok szokta, tudom kezelni, ellenben szavai eléggé meglepnek.
- Te vagy a főnök? - pislogok az érkezőre egészen elképedve. A jó modor és udvariasság sose volt az erősségem, senki nem figyelt arra, hogy szert tegyek ilyesmire. Ezért is kell néhány pillanat, míg leesik, nemcsak, hogy kapásból letegeztem a férfit, de még meglepett arckifejezésem is igen illetlen.
- Elnézést! - hajtok fejet picit, abban reménykedve, hogy nem rúg ki páros lábbal innen. – Valaki idősebbre számítottam. – magyarázom meg elképedésem okát, hátha számít valamit. Közben a székről is lecsusszanok és a férfi közelébe sétálva, kezet nyújtok neki.
- Benjamin vagyok, Benjamin Benton. - mutatkozok be, újra arcomra költöztetve barátságos, bájos mosolyom, mi remélhetőleg elég ahhoz, hogy elfelejtsük kezdő, udvariatlan kérdésem.
- A kiszolgálás tökéletes, nem ezért szerettem volna beszélni Önnel. Munka ügyben jöttem. – árulom el végül érkezésem konkrét okát. Egyelőre nem mondok semmi mást, ha érdekli a dolog, úgyis rákérdez a részletekre, ha pedig nem, akkor amúgy is feleslegesen beszélnék bármiről.

Vámpír Hozzászólások száma : 86

A kérdésére nem felelek, hiszen szerintem nyilvánvaló, hogy ha bármi gond adódhat, akkor olyan jelenik meg, aki elintézheti a kényes ügyek, az, hogy most személyesen én jelentem meg pusztán a véletlen alakította, így. Bár a véletlenekben nem igazán hiszek, de fogjuk arra, hogy így kellett történnie. Nem kerüli el a figyelmemet, a feszes bőrnadrág, amibe a lábait bújtatta, mindig is szerettem az ilyen ruhákat, kellőképpen felfednek mindent, amit a szemem megkíván. A helyhez pedig kifejezetten illik.
Egyik kezemmel támasztom meg a másikat, amit a szám elé teszek elgondolkodva és úgy mosolygok rá, csak azért mozdulok meg, hogy elfogadjam a felém nyújtott kezet, aminél fogva közelebb rántom magamhoz, mert a mondandómat csak neki szánom, és emberi füle nem hallaná meg a zajban a suttogásomat. - Higgye el, nem talál a városban nálam idősebbet. - nem tartom magamnál sokáig, azonnal elengedem és hátrébb lépek, olyan gyorsasággal veszem fel az előző pozíciót, mintha meg sem történt volna az előbbi.
- Örvendek Benjamin! - biccentek neki egy aprót.
Elég sokan fordulnak meg a klubban, hogy munkát kérjenek, de embereket ritkán alkalmazok. Kíváncsivá tesz, hogy mégis milyen munka érdekelné.
- Sajnálom, de nem vállalok semmilyen munkát. - fa humor, de a helyzethez kissé illőnek találom. - Kérem kövessen! - elindulok hátra az irodámban, elvégre bármilyen munka legyen, azt jobb ott megbeszélni, másnak nem kell tudnia róla. Egy sor szoba mellett haladunk el, némelyikből nevetés szűrődik ki, némelyiknek nyitva az ajtaja, tele vannak a fellépésekhez szükséges kellékekkel. Bár elég színes, mégsem úgy néznek ki, mint egy burlesque show kellékei, a boáknál sokkal több a bőr, bilincs, és ostor van felsorakoztatva, de akadnak köztük színes kellékek is. Jobbra kanyarodik a folyosó, és kinyitom az ajtót előtte. - Csak Ön után, Mr. Benton. - intek neki, hogy menjen előre. Az irodát sötét régi bútorokkal rendeztem be. Szeretem ezt a komor stílust.

Ember Hozzászólások száma : 17

Meglep, hogy nem egy öregedő alak jelenik meg, mint főnök, ennek pedig, mielőtt végiggondolhatnám, hangot is adok. Persze hamar leesik, mennyire udvariatlan voltam, a férfit viszont, szerencsére, úgy tűnik egyáltalán nem érdekli a dolog. Legnagyobb megkönnyebbülésemre egyszerűen elengedi füle mellett a kérdést.
Így hát fel is állok, s hozzá lépve nyújtom felé kezem, hogy én is rendesen bemutatkozhassak. A húzásra nem számítva, meglepett nyikkanással dőlök felé, s csak az utolsó pillanatban sikerül megakadályoznom, hogy szabályosan rázuhanjak. Bár még így is közelebb vagyok hozzá, mint akartam.
Suttogása hallatán meglepetten kerekednek el szemeim és néhány pillanatig egészen megdermedve állok és bámulok Őt.
- Tehát nem ember. Sejthettem volna, hogy nincs ekkora szerencsém. – csóválom meg fejem és egy kis sóhajt is megengedek magamnak. Váratlanul ért a dolog, ez nem kérdés, de mindez nem változtat semmin. A munkára továbbra is szükségem van, ilyen apróság nem tántoríthat el célomtól.
A biccentésre elmosolyodok, vicce hallatán pedig felhorkantok. Pocsék humora van, de annyi életösztönöm azért még akad, hogy ezt ne osszam meg vele.
- Örömmel! – mosolyodok el elégedetten. Ez ugyan még nem jelent semmi jót, de legalább hajlandó meghallgatni. Jelen helyzetben pedig, ennyi is nagy előrelépésnek számít.
Míg, feltehetően az irodája felé, haladunk, nem beszélek. Mondandóm persze lenne bőven, de visszafogom közléskényszerem, és inkább kíváncsian nézelődök. A legtöbb ajtó sajnos zárva van, így be kell érnem a kiszűrődő hangokkal, ami viszont mégis nyitva áll, oda gondolkozás nélkül, érdeklődve kukkantok be.
Nézelődés közben persze haladok is, nem akarok lemaradni és elkeveredni, márpedig szinte biztos vagyok benne, hogy a férfi a kedvemért nem fog lassítani, megállni.
- Köszönöm. - mosolygok rá, már az irodánál, s be is libbenek a szobába, hol azonnal körbe is nézek.
- A berendezőnek remek ízlése van. - dicsérem meg a helyet. Nem tudom, hogy az ő keze munkája, vagy valaki másé, de, mivel komolyan beszélek, nem pedig hízelegni akarok, ez nem is számít. Bár a szoba hangulata igencsak komor és nagyon régies, nekem tetszik.
- Esetleg nem hagyná el a magázást? Nincsenek jó emlékeim ezzel kapcsolatban. - pillantok a férfira, miután alaposan kinézelődtem magam. Nem hiszem, hogy akkora probléma lenne áttérni a tegezésre, de ettől még igyekszem udvariasan megfogalmazni a kérést.
Mindez nyilván csak rá vonatkozik, ha ragaszkodik hozzá, én továbbra is maradok a magázásnál, visszafelé ugyanis, semmi gondom vele.
- Dolgozik itt más is embereken kívül? - érdeklődök, de, mielőtt válaszolhatna, korrigálom az elhangzottakat. - Vagy inkább kérdezzem úgy, hogy emberek is dolgoznak itt? - emelem meg szemöldököm kicsit. Ez az első alkalom, hogy itt járok, csupán szóbeszédet hallottam arról, hogy mindig szívesen fogadják a munkát keresőket. Én pedig úgy döntöttem, egy próbát mindenképp megér.

Vámpír Hozzászólások száma : 86

Nap mint nap jelennek meg hasonló küllemű fiatalok, akik azt gondolják, hogy tudnak táncolni. Vagy az hiszik, hogy milyen izgalmas egy vámpírnak dolgozni. Egyiket sem szeretem, viszont ha, akkor toppannak be, amikor itt vagyok, hajlandó vagyok magam utána járni a valódi tudásuknak, és nem rábízni valamelyik emberemre.
Hajlamos vagyok bizonyos dolgokra nem figyelni, és úgy tenni, mint aki nem hallotta, vagy nem vette észre, pedig valójában, mindig csak a megfelelő pillanatra várok, hogy előáshassam őket. Ezzel gyakorta sikerül összezavarni őket, persze nem mindegyiket, de ilyenkor többet lehet megtudni róluk, mint egyéb esetekben.
Mosolyra mosollyal felelek, ami csak nagyon ritkán őszinte a részemről. Sőt szinte a semmivel egyenlő, de, ha az újságok hasábjait nézi valaki, vagy a tv-ben lát, úgy tűnhet, mintha fene nagy jókedvem lenne mindig.
- Valóban remek ízlése van annak, aki berendezte. - Természetesen én voltam, de tudom, hogy milyen ízlésem van, és ez nem is bonyolult. Válaszd mindenből a legjobbat! Ez a kulcsa. Sosem érdekelt, hogy másoknak tetszik-e az irodám berendezése, mert úgyis én töltök benne több időt, és nem ők. Azon felül pedig, ugyan szeretem a modern technikát és alkalmazni is szoktam őket, mert igazán kényelmesek, de a reneszánsz bútorok sokkal jobban tetszenek küllemre, mint a mai letisztult formák, főleg ha az ocsmányabbnál-ocsmányabb ülőalkalmatosságokat veszem alapul, amik valamiféle űrbéli világot hivatottak tükrözni, és még kényelmetlenek is.
- Sajnálom, de esetleg sem. Nem ismerjük egymást annyira jól, hogy áttérhessünk a tegeződésre. - Csak tudnám, hogy miért mániájuk ezeknek a fiataloknak, a tegeződés? Száz évvel ezelőtt, még a puszta feltételezés miatt is képesek voltak párbajt kezdeményezni. Ezek szinte mindig halállal végződtek, ma már több hulla lenne a földön, mint a világháború alatt, mert úton-útfélen ilyesmibe botlik az ember fia.
- Foglaljon helyet Mr. Benton. - van választási lehetőség vagy az íróasztal előtti két szék közül választja valamelyiket, vagy a kanapét a sok puha párnával, bár az meglehetősen süppedős. Az íróasztal mögé sétálok, és az ott felhalmozott papírokat, csinos kupacba rendezem és félreteszem, jelezve, hogy csak rá figyelek, a papírmunka megvárhat.
- Akad közöttük ember is, bár meg kell értenie, hogy a fajtám elsőbbséget élvez, így ha van teszem azt két egyforma rutinnal bíró pincérem, akkor a vámpírt fogom választani, mert benne van plusz. - Például a bájolás, amivel könnyebb problémát megoldani, mint a szép szavakkal, az ittas vendégek körében. Azon felül persze a vámpíroknak éteri szépséget kölcsönözhet a halál, és a mozgásuk is ruganyosabb, sikamlós, kéjjel teli vágyakat ígér, még ha nem is az én vérvonalamból való valaki. Az alakváltók pedig a vadállatuknak köszönhetően tesznek szert hasonló repertoárra.
- Nos, miért szeretne egy vámpírnak dolgozni? Az imént nem úgy tűnt, mintha különösebben kedvelne minket. - utalok a pult előtt előadott csalódott sóhajtásra, amit akkor figyelmen kívül hagytam

Ember Hozzászólások száma : 17

Többször hallottam már a Black Velvet Night Clubról, hova gyakran járnak a korombeliek munkát keresni. Biztos vagyok benne, hogy többségük csak könnyű pénzkeresetről álmodik, és azt hiszik, ilyen helyen dolgozni csupa móka és kacagás.
Ugyan nekem se volt még szerencsém ehhez hasonló szórakozóhelyen munkát vállalni, de, azt pontosan tudom, milyen kiszolgálni valakit, milyen megtenni mindent, amit kér, akkor is, ha nem fűlik hozzá a fogad. Persze nem veszem készpénznek, hogy felvesznek, de úgy vélem, egy próbát mindenképp megér.
Szerencsére célom részben sikerül is véghez vinni, hiszen nem utasítottak el azonnal, a szórakozóhely főnöke hajlandó komolyan meghallgatni.
- Ahogy akarja. – biccentek sóhajtva. Nem örülök neki, mert tényleg nem szeretem és nem is szoktam hozzá a magázódáshoz, de nyilván nem fogok nyafogni emiatt.
- Köszönöm. – bólintok szavaira, de nem ülök le addig, míg ő így nem tesz. Tudni akarom, hol helyezkedik el, ennek megfelelően pedig én is az íróasztalhoz lépek és az egyik székre ülök le. Lábaimat keresztbe rakom, karjaimat ölembe ejtem és várakozva figyelem Nicholast.
- Természetesen megértem, de bízok benne, hogy tudok olyat mutatni, ami a kedvére lesz. – mosolyodok el halványan. Talán úgy tűnik, túlteng benne az egoizmus, de erről szó sincs. Pontosan tudom, mi az, amire nem vagyok képes, ezzel szemben viszont azzal is tökéletesen tisztában vagyok, hogy vannak dolgok, amikre nagyon is.
- Egy szóval se említettem, hogy nem kedvelem őket. Általánosságban semmiképp sem állítanék ilyesmit, nem szokásom megítélni valaki pusztán a faja miatt. És tapasztalatból tudom, hogy van rosszabb is, mint összefutni egy vámpírral. – ezúttal apró mosoly sincs arcomon. Teljesen biztosan állítom, hogy összeakadni egy vérszívóval nem olyan borzalmas, mint az, amit eddig átéltem.
- Ami pedig a kérdést illeti, nem azért szeretnék itt dolgozni, mert egy vámpír vezeti ezt a helyet, eddig még csak nem is tudtam róla. Az ok, amiért ide jöttem, annyi, hogy itt olyasmit csinálhatok, amihez értek. Nem szándékozok egész életemben az utcán dolgozni, de ahhoz, hogy bármire jussak, tanulnom kell, amire egyelőre nem futja. – feleslegesnek érzem, hogy letagadjam, elsősorban azért vagyok itt, mert pénzre van szükségem.
Tisztában vagyok azzal, hogy vannak olyan munkák, mikhez nem kell túl sok tudás, de meglehetősen kétes múltam miatt, nem kapkodnak utánam a munkáltatók. Na meg, a fizetésnél, amit ilyen helyeken kapnék, még az utcán is többet keresek.
- De amíg csak beszélek róla, úgyse fogja elhinni, mire vagyok képes. - ebben egészen biztos vagyok, így hát már csak az van hátra, hogy tisztázzuk, milyen szabad állásai vannak.

Vámpír Hozzászólások száma : 86

Mindjárt gondoltam, hogy nem fog örülni, ha nem tegezhetnek. Sosem örülnek neki. - Amennyiben szeretné, hívhatom a keresztnevén, ha ez jobban megfelel Önnek, Benjamin. - Sokan nem szeretik a vezetéknevüket, akár meg is szabadulhatnának tőle, elvégre nekünk vámpíroknak is csak érdekes esetekben van. Nekem például abszolút nincs, és erre az ostoba emberi törvények sem tudtak rávenni. A hitelkártyáimon is csak annyi áll, hogy Nicholas, és a hellyel-közzel pontos születési dátumon. Csak pár száz év mínuszt csaltam rajta. De bizonyítsa be bárki, hogy nem az az igazi.
- A tud olyat mutatni, ami kedvemre lesz megjegyzéséből arra következtetek, hogy táncosnak jelentkezne. Mert bízom abban, hogy egy italt kíván felszolgálni nekem. - A tekintetem a nyakán időzik egy darabig. - Legalábbis nem pohárban. - teszem hozzá, bár nem mintha most fenyegetne az éhen halás veszélye, még jó darabig ki fog tartani az elfogyasztott vér mennyisége.
Egyetlen szó nélkül hallgatom végig a mondandóját, mondanám, hogy meghat a dolog, de valójában egyáltalán nem érdekel, hogy milyen nehéz élete volt a múltban, legfőképpen, mert nem ő az egyetlen, akinek kijutott a kegyetlenségből. És sokszor az olyanok állnak mögötte, mint én, még ha jelen esetben, nem is egy természetfeletti volt a hunyó.
- Értem, tehát pénzre van szüksége. - az asztalra könyökölök és összefűzöm az ujjaimat. - Mielőtt bármit is mutatna nekem, elmondanám, hogy milyen feltételekkel dolgoznak nálam az alkalmazottak. Először is a fizetés mindenkinek ugyanakkora összeg, függetlenül attól, hogy milyen munkakörben dolgozik. A borravalót mindenki megtarthatja száz százalékban. Tehát ebből következik, hogy vannak olyan munkakörök, amiért versengenek a beosztottak, mert van, akiknek több borravaló jut. Ilyenek például a táncosok. Azonban elvárom, hogy ha az éjszaka közepén hívnak fel valakit, hogy be kellene ugrani valaki helyett, akkor az illető hajnal kettőkor is pattanjon, és azonnal munkába álljon. Ha mégsem, akkor nagyon jó kifogást kell találnia. - Ez a szabály azért jött létre, mert bárkinek bármikor közbe jöhet valami, és ugyan úgy tűnhet, hogy szigorúan fogom őket, azt még én is képes vagyok felfogni, hogy valakinek nem jó egy-egy időpont és cserélni szeretne. Bár néha én is cserélhetnék valakivel, de ez most nem tartozik ide.
- Valóban nem, kérem mutassa be mit tud. - intek neki, hogy kezdheti, ha szeretné, én készen állok.

Ember Hozzászólások száma : 17

- Az jó lenne, köszönöm. – mosolyodok el. Ugyan a magázódás megmarad, de így még mindig sokkal kényelmesebb lesz, nekem legalábbis, mintha a vezetéknevemen szólítana. Amit, nem arról van szó, hogy nem szeretek, csupán nem használom, hacsak nem muszáj. Feszélyez, ha keresztnevem helyett mégis ezt használják.
- Elsősorban igen, a felszolgálásban nincs akkora tapasztalatom. – ez nem azt jelenti, hogy sose csináltam még ilyet, csupán nem egy ekkora helyen.
Mikor tekintete a nyakamra téved, nyelek egyet, s bár nem szólok semmit, reménykedek benne, hogy nem engem nézett ki vacsorának.
Végül, kérdésére válaszolva elárulom, semmi bajom a vámpírokkal, hiszen van náluk rosszabb is. Természetesen nem várok együttérzést, vagy sajnálatot, nem ezért beszélek erről, csupán azért említem meg, hogy egyértelművé tegyem, mennyire nem érdekel, ha egy vérszívó a főnököm. S nem azért akarok itt dolgozni, mert ezt olyan izgalmasnak gondolom.
- Tökéletesen megfelel. – bólintok, miután végighallgattam a feltételeket, szabályokat. Egyedül élek, saját magam osztom be az időm, így az, hogy akár az éjszaka közepén is berángathatnak dolgozni, nem jelent problémát. Az azonos fizetés ugyan nem hangzik olyan jól, ellenben az, hogy a borravalót teljesen megtarthatom, kifejezetten szimpatikus. És, bár nem szeretem a konfliktusokat, a szimpla versengéssel sincs semmilyen problémám.
- Örömmel. - mosolyodok el. Az udvarias tárgyalás és hasonlók nem mennek jól, ellenben amiatt nem félek, hogy elrontok valamit tánc közben. Ismerem magam, tudom, hogy ilyenkor magabiztosabb vagyok, mint mikor beszélnem kell.
- Mit szeretne látni? – kérdezek rá, miközben felállok és ellépek az asztaltól. Kíváncsian várom válaszát, hátha van valami, amit mindenképp tesztelni szeretne.
- Zene nélkül? – bár aláfestéssel sokkal jobban mutat, akkor se esek kétségbe, ha csak úgy, alap ritmus nélkül kell bemutatnom tudásom.
A válaszok után bólintok és szememet is behunyom egy pillanatra. Lassan mozdulok meg, először csak csípőmet mozgatva. Kezdetben csak kicsit, szinte alig láthatóan, de fokozatosan egész testem bevonom a táncba. Ha van zene, annak ritmusára mozgatom karcsú testemet, persze, ha nincs, akkor se összevissza csinálom, ugyanúgy pontosan, ritmusra táncolok, csupán nem egy előre meghatározottra, hanem a sajátomra.
Közben szemem is kinyitom, s egy félmosollyal arcomon a férfit figyelem. Látni szeretném az arcát, a pillanatnyi reakcióit. Emiatt pillanatokig szemben állok vele, végül persze hátat fordítok neki, hogy minden irányból alaposan megnézhessen.
Egy ideig nem mozdulok el onnan, ahova visszavonultam, de lassan, továbbra is riszálva magam, megközelítem a férfit, s nem sokkal előtte torpanok meg újra. Ismét egy helyben folytatom a táncot, néhány fordulást és guggolást is beleszőve, természetesen.
Amennyiben azt kérte, vetkőzzek, ruháimtól is megszabadulok közben, ha viszont nem, akkor csupán ingemet gombolom ki. Így fedve fel hibátlan, hófehér mellkasomat. Néhány percig ezután is folytatom a táncolást, végül pedig, úgy, ahogy kezdtem, fokozatosan dermedek mozdulatlanná.
- Mit gondol? - kérdezek rá kíváncsian. Nem aggódok túlságosan, tudom, hogy a táncom remekül sikerült. Nem vagyok profi, ilyet nem is állítottam soha, de azt talán ő is észrevette, hogy nem csak a szám járt, tényleg értek ehhez.

Vámpír Hozzászólások száma : 86

Aprót biccentek, és még egy kicsi mosolyt is csalok az arcomra, elvégre nem túl nagy kérés a részéről, hogy a keresztnevét használjam. A vámpírokra jellemző memóriámnak köszönhetem, hogy egyáltalán megjegyzem a nevüket, mert nagyon különlegesnek kell lennie az illetőnek, aki ténylegesen jelentsen is valamit.
- Ez a jövőben változhat, ha úgy érzi szükségét. Senkit nem tántorítunk el a tanulás lehetőségétől. - Elvégre a táncosok sem lehetnek túl sokáig azok, mert előbb-utóbb kiöregszenek, és a pincérek között is inkább a fiatalokat részesítjük előnyben. Ebből következik, hogy mindenki számára eljön majd az idő, amikor más jellegű munka után kell néznie, és esetenként még a tanulmányaikat is segítem, amennyiben a későbbiekben is nálam kíván maradni az illető. A cégvezető is így került ide, bár ő azóta már vámpírrá avanzsált, de előtte még elvégezte az üzleti főiskolát. Egészen friss husi.
A válasza kissé sántít, mert tudom, hogy nem felel meg a dolgozóknak az azonos bér, és természetesen, nincs is ugyanolyan fizetésünk, azonban nekik erről nem kell tudniuk, amikor elbeszélgetésre kerül a sor mindenkinek ezt mondjuk, és csak a produkció után határozzuk meg a fizetését, a legnépszerűbbekhez mérten. Ne szeretem, ha az embereim megbeszélik, hogy ő ennyit, vagy ő ennyivel többet kap. Főleg azt nem szeretem, ha emiatt az én nyakamra járnak, így, ha valaki elárulja a másiknak a fizetését, az előbb utóbb az én fülembe is eljut, és attól páros lábbal szabadulok meg.
- Táncoljon úgy, ahogy egy fellépésen tenné. - Előveszek az asztal zárható részéből egy laptopot és elindítom a zenét. Erre a számra szokott fellépni az egyik táncosunk, nem az én ízlésemet tükrözi, de mindig meghallgatom, hogy milyen zenét választanak maguknak, és ha nagyon nem tetszik megvétózom.
Rezzenéstelen arccal nézem végig a kecses mozdulatait, valóban szép a mozgása, és meglehetősen magabiztosnak tűnik tánc közben. Nem kérem tőle, hogy vetkőzzön le teljesen, megelégszem az ing levételével, csak ekkor mozdulok meg, hogy intsek neki nem kell tovább vetkőznie. És hogy miért nem mutattam érdeklődést? Mert sokrétű közönségnek kell olykor előadni, és legyenek bármilyen érdektelenek is az emberek, a shownak mennie kell. Megvárom, hogy felöltözzön, és elfoglalja a helyét, és csak azután válaszolok neki.
- Nem mondom azt, hogy rossz volt, de van még mit csiszolni a tudásán. Táncolt már valaha közönségnek, Benjamin? - Még véletlenül sem dicsérnék meg senkit sem, mert a végén még elbízzák magukat.
- Ha megkötjük a szerződést, akkor elvárom, hogy heti egy vagy két alkalommal vegyen órákat valamelyik táncostól vagy iratkozzon be valamelyik iskolába. Az időpontokba nem szólok bele, de ne ütközzön a munkával. A kollégákkal kell megbeszélnie, hogy ki mikor ér rá. A próbaidő egy hónap.

Ember Hozzászólások száma : 17

Válaszára, miszerint senkit nem tántorítanak el a tanulás lehetőségétől, bólintok egy aprót. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a táncolás, vagy akár a pincérkedés, ilyen helyen legalábbis, nem olyasmi, amit sokáig űzni lehet. Egyelőre viszont, nem gondolkozok ennyire hosszútávon. Előbb vagy utóbb persze szükség lesz arra, hogy komolyan átvegyem magamban, mihez akarok kezdeni, hogy folytatom tovább, de egyelőre munkára van szükségem. Ennyi minimum kell ahhoz, hogy egyáltalán legyen esélyem egy másik, jobb irányba kanyarítani életem.
Emiatt pedig, az azonos fizetések miatt se panaszkodok, persze furának tartom, de ki vagyok én, hogy beleszóljak a rendszerbe. Na meg, komolyan szeretném, ha felvennének, így nem kéne rögtön kritizálással, vagy hasonlóval kezdenem.
- Rendben. – bólintok picit, s türelmesen megvárom, hogy elinduljon a zene. Mikor felcsendül, csupán egy apró mosollyal jelzem, hogy nem is olyan rossz számot sikerült választani, majd rövid várakozás után, mi kell ahhoz, hogy ráérezzek és bekapcsolódhassak a ritmusba, táncolni kezdek.
Kicsit zavar, hogy semmi reakciót nem látok Nicholason, mintha egyáltalán nem is érdekelné az egész. De van ilyen, s elég magabiztos vagyok ahhoz, hogy ne akadjak fent ilyesmin, még akkor se, ha tényleg jobban örülnék neki, ha mutatna valamilyen érzelmet. Talán még a fintorgás is jobb lenne, mint ez.
Mivel nem kéri, nem vetkőzök le teljesen, csupán ingemet veszem le, itt pedig, intése láttán, meg is torpanok. Na, nem a táncban, hanem ruháim levételében. Csupán akkor dermedek mozdulatlanná, mikor a szám utolsó akkordja is lecsendül.
Kíváncsian várom válaszát, véleményét, de mivel az nem érkezik azonnal, felöltözök, és újra helyet foglalok a széken, min korábban is ültem.
- Köszönöm.– biccentek aprót, mosollyal arcomon. Azt hiszem, ez nála már akár egy dicséretnek is felfogható, s mivel eddig is tisztában voltam vele, azon se sértődök meg, hogy úgy véli, tudásom csiszolásra szorul.
- Nem ekkorának, mint amit itt láttam, de igen, táncoltam már. – felelek kérdésére is. Ugyan eddig mindössze húsz ember volt a legtöbb, kik előtt felléptem, de annyi ebből is kiderült, hogy nem zavar a közönség, nem vagyok lámpalázas, izgulós típus. Pontosabban de, csak mindez eltűnik abban a pillanatban, hogy színpadra lépek.
- Ezt meg tudom oldani. – bólintok határozottan. Ugyan azt még nem tudom, melyik a szimpatikusabb ötlet, attól függ minden, milyen a többi táncos, de ezt már egyedül is el tudom intézni. Már ha tényleg felvesznek.
- A táncosok munkakörébe mi tartozik még bele? A táncon kívül. – ugyan utóbbi nyilvánvaló, de azért mégiscsak hozzáteszem. Aztán érdeklődve várom a választ. Ugyan, ha csak nem valami nagyon lehetetlen dolog, akkor nem igazán számít, milyen plusz dolgok tartoznak még a munkakörhöz, de azért nem árt, ha tudok róla.
- Női táncos is van? – kérdezek rá hirtelen. Nem azért érdekel, mert ki akarok kezdeni valakivel, még véletlenül se, csupán, magam se tudom miért, nehezen jövök ki a nőkkel. Így nem bánnám, ha csak nagyon kevés, vagy egyetlen kollégám se lenne a gyengébbik nemből.

Vámpír Hozzászólások száma : 86

- És megkérdezhetem, hogy hol és milyen alkalomból táncolt közönségnek? - Kíváncsi vagyok, hogy akad-e konkurencia a városban ezen a téren, mert ha igen, akkor sürgősen gondoskodnom kell róla, hogy eltűnjön. Nem szeretek osztozni a dolgaimon, így azt sem fogom hagyni, hogy valaki hasonló helyet hozzon létre, bár próbálkozni mindig lehet. Sőt lehet, hogy még élvezném is az ármánykodást, határozottan élvezném.
- Rendben van. Egyéb kérdés? - teszem fel, de meglep a kérdése, nem is tudom hova tenni. Mi tartozna még bele a táncosok munkakörébe azon kívül, hogy táncolnak és gyakorolnak?
- Pontosítana egy kicsit, hogy mit ért az alatt, hogy mi tartozik még bele?! - Véleményem szerint maga tánc koreografálása és gyakorlása épp elég időt és energiát vesz el az emberektől, nemhogy még ezen kívül más munkát is kapjanak. Jól kell kinézniük, hogy hozni tudják a kívánt teljesítményt, és a közönségnek tessen, amit látnak. Ha mindezt fáradtan tennék romlana a színvonal, amit nem tűrök meg.
- Igen vannak női táncosok. Keddenként lépnek fel, de olyankor csak azok a férfi táncosok tartózkodnak itt általában, akik segítenek nekik öltözködni, sminkelni és hasonlók. Mivel ez egyébként szabad estét jelent majd Önnek is, ezért nem kötelező az itt tartózkodása. - Sajnos vagy nem sajnos azt kell mondanom, hogy a némelyik férfi táncos szebb sminket készít, mint egyes nők. Sőt Francis szintén férfi és ő felel a kosztümökért, és még jó, hogy eszembe jutott.
- Ha megvan a koreográfiája és elfogadhatónak találják, akkor Francis-t kell keresnie, ő készíti majd el Önnek a megfelelő fellépőruhát. Ne féljen használni a fantáziáját, szinte bármit el tud készíteni, vagy be tud szerezni. - gyenge félmosoly jelenik meg az ajkaimon, ő azon kevesek közé tartozik, akit, nos jobb szó híján, kedvelek. Bár úgy is fogalmazhatnék, hogy hosszabb távon is el tudom viselni a fecsegését és a társaságát.

» Nicholas
» Nicholas & Maxxie
» Nicholas ajándékai
» Nicholas rezidencia - Nick - Ren
» Benjamin T. Benton

Angyal: 3

Árnyvadász: 17

Boszorkány: 13

Démon: 4

Hellequin: 2

Tündér: 3

Mondén: 11

Vámpír: 17

Vérfarkas: 23

Nicholas & Benjamin - Black Velvet Night Club

Nicholas & Benjamin - Black Velvet Night Club

Similar topics

Similar topics